Tegnér
híres emberek
Ézsaiás, svéd költő, szül. Kyrkerudban (Wermland) 1782 nov.
13., megh. Wexiöben 1846 nov. 2. A lundi egyetemre járt, 1802. az esztetika
magántanára lett, 1805. az esztetika segédtanárává és az egyetemi könyvtár
alkönyvtárosává, 1812. a görög nyelv tanárává nevezték ki. Már ez idő alatt is
megalapította hirnevét, mint lirai költő. 1811. megjelent Svea c. hazafias
költeménye nagy feltünést keltett. 1818. az akadémia tagja lett és ugyanez
évben a teologia doktorává is felavattatván, 1824. wexiöi püspökké nevezték ki.
Ez állásában T. mint pedagogus és szónok is kitünt tanügyi beszédeivel.
Idilljei (Nattvardsbarne, 1821) s románcai (Axel, 1822, v. ö. Győry Vilmos
cikkét, Budapesti Szemle 1869) révén költői dicsősége is egyre nőtt, de
legszebb ragyogását akkor érte el, amikor Frithjofssaga-ját (Stockholm 1825 és
más ízben) kiadta. A svéd irodalomnak e remekművében, amely majdnem minden élő
nyelven megjelent s melyet mesteri magyar fordításban birunk Győry Vilmostól
(Budapest 1871, Athenaeum; díszkiadás is van Eckwall Kanut 12 fénynyomatu
képével), T. a Frithjof-mondát dolgozza fel. Másik nagy költeményét, a Gerda-t
nem fejezhette be; 1840 óta különben is elmebetegségben szenvedett. Halála után
az egész nemzet adományából óriási szobrot emeltek neki Lundban (1853 jun.
22.). Összes műveit veje és életrajzirója Böttiger gyüjtötte össze (7 köt.,
Stockholm 1847-51, díszkiad. u. o. 1882-1885). Hátrahagyott irásait unokája T.
Elof adta ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|