Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Telefon-Hír... ----

Magyar Magyar Német Német
Telefon-Hír... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Telefon-Hírmondó

Feltalálója Puskás Tivadar . Célja a képzelhető leggyorsabb hírszolgáltatás volt, amit feltalálója olyképp ért el, hogy egyetlen egy mikrofonba olvasott hír a városnak száz meg száz helyén egyidejűleg lett hallhatóvá. A hírsorozatokat, melyeket egy külön e célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott, telegramm-stílusban olvasták fel, s egy órán át folyton ismételték. Politikai, helyi, közérdekű és tőzsdei híreken kívül időközönként a pontos közép-európai idő is bemondatott a készülékekbe.

Műszaki szempontból tekintve a találmány, annak lényege abban áll, hogy az általánosan ismert mikrotelefon-kapcsolás elsőrendű áramkörében a mikrofonon, áramforráson és indítóorsón kívül ez utóbbiból annyi alkalmaztatott, ahány külön s egymástól független másodrendű áramkörre szükség volt; a másodrendű áramkörök a T. központjából kiindulva egy bizonyos városrész állomásainak táplálására hívatva, e városrészt keresztül-kasul behálózva körülbelül 20 km út befutása után ismét a központba visszatérve az indítóorsó másodvezetékét zárták. Így tehát ún. «hurkok» (h) támadtak bizonyos állomáscsoportok táplálására. Míg az oda-visszabeszélésre szolgáló közismeretű telefonállomások felhívó készülékkel (csengettyű-induktorral és csengővel) bírnak, addig a T.-nál, az ún. beszélő újságnál az állomások csakis hallgatásra rendeztettek be. Egy ily állomás két darab telefonhallgatóval (T, Bell-gyártmány) bír, melyeknek vezetéke egymásután kapcsolva egy indító orsó (állomásorsó) másodrendű áramkörén (i) keresztül záródik, míg annak elsőrendű vezetéke a fent említett hurokvonal fémes folytatását alkotja. A mikrofonba szólva annak villamos ellenállása a hangok hullámzása szerint változik, s így megváltoztatja az elsőrendű áramkörben az áramerősséget is; így keletkeznek az áramimpulzusok (undulációk), melyek az indukció törvényei szerint az indítóorsók másod csavarulataiban és így az azokon keresztül záródó hurkokban is fellépnek. A hurkokban fellépő áramok az állomások orsóiban újra áramokat indítanak, teljesen azonos ingadozásokkal, mint a hang hullámzása a mikrofon előtt. Így jutnak kettős indukció (transzformáció) útján a hang idézte áramváltozások a telefonhallgatókba s ezeken keresztül a hallgató fülébe. Egy ily hurokvonal láncolatos kapcsolatban átlag 200-300 állomásorsót tartalmaz. Mint ezen indukció-rendszerből látni, sem az állomások telefonvezetéke, sem pedig az azokat tápláló hurokvonalak egymást közt fémes összeköttetésben nincsenek; eszerint egy hurokvonalnak a megsérülése csakis egy bizonyos városrészt, egy állomás másodvezetékének a megrongálása egyedül ezt az egy állomást érintheti zavaró hatásával. Ez a körülmény a T. üzemben tartásánál a legfontosabb tényező.

Ha az eddigiekben a T. szerkezetének lényege csak vázolva lett, úgy a következőkben különös tekintettel leszünk a berendezések ismertetésére. A 4. ábra egy felszerelt állomást mutat be a két telefonhallgatóval (T) s az azokhoz kapcsolt fémes belű zsinórokkal (v1).

A 3. ábrában egy állomáshoz tartozó indítóorsót felszerelt állapotban mutatunk be. E készülékek Budapesten városszerte a házak falain láthatók. Az említett ábrában a hurokvonal légvezetéke (szilícium-bronzhuzal), mely épületről épületre szigetelt támpontok segélyével ugrik, s a bemutatott állomásnál szigetelőkre erősítve, innen burkolt huzalba megy át, mely az indítóorsó két végével fémes összeköttetésbe áll. Maga az indító orsó a szigetelőket tartó s a falba erősített vas-támszerkezet aljához erősített, leforrasztott bádogszelencében foglal helyet szigetelő anyagtól körülvéve. Az indítóorsó másodvezetéke ugyancsak burkolt drót alakjában lép ki a Szelencéből, s két-három kisebb szigetelőhöz kötve, mint kettős vezető az állomáshoz legközelebb eső ablakon át a szoba belsejébe jut, hol a drótok a fent említett fémes belű zsinór két végével, s így a telefonokkal is fémes összeköttetésbe jutnak .

Így megismertetve a rendszert s állomásainak jellemző fő részeit, bemutatjuk az 1893. fennállott központi berendezés részleteit, mely az általános szerkezeti elvek kibővítéseként tekinthető. Itt már egy mikrofon helyett kettő gyors bekapcsolása is lehetséges volt. Egy beszélőhely tehát két mikrofonnal bírt éspedig azért, hogy az egyiknek bizonytalan működésekor azonnal a tartalékmikrofon hozatott működésbe az átkapcsoló segélyével; két beszélőhely alkalmazása abban találja indoklását, hogy egyrészt a felolvasás folytonossága a felolvasók felváltásakor csorbát ne szenvedjen, s hogy másrészt a hangok behatása alatt álló mikrofon, az áram következtében lényegesen felmelegedve, azalatt kihűlhessen, míg a másik beszélőhely mikrofonja működött. A két beszélőhely bármelyik, épp bekapcsolt mikrofonja mindegyikének egy-egy külön elsőrendű áramkör felel meg, mely áramkörök mindegyike öt indító orsót táplált láncolatos kapcsolatban. Ezen 5-5 indító orsó egész 1894 őszéig 5 hurokvonalat táplált egyenként 200 állomással. E hurokvonalak táplálását az indítóorsók másodrendű csavarulatai eszközölték, melyekből mindig 2-2 egymás után volt kapcsolva . Mivel mindig csak egy olvasó működött egy beszélőhely egyik mikrofonja előtt, míg a beszélőhely mikrofonja annyiban működésen kívül volt, hogy azt hanghullámok közvetlenül nem érintették; tényleg mindig csak egy orsósorozat működött, s az abban indított áramok a másik orsósorozat másod csavarulatait is átjárva kerültek a hurkokba. Ezen egyoldalú működés mindaddig tartott, amíg a használt beszélőhelyen abbahagyták az olvasást, hogy azt nyomban a másik, ugyanazon szobában levő beszélőhelyen folytassák, amikor is a bár más mikrofon s más orsók hozattak működésbe, a hatás a hurkokban azonos volt az előbbivel. Megjegyzendő, hogy áramforrásokként nagy szabású ún. Callaud-elemek használtattak éspedig 4-4 egy beszélőhely számára. Mikrofon gyanánt pedig a közelről való beszédnél legjobban működő általánosan ismert Deckert-Homolka-féle szabadalmazott grafit-mikrofon volt, és van ma is használatban.

Puskás Tivadarnak 1893 márc. történt elhunyta után a T. központi berendezése a Magyar-utcából az Erzsébet-körútra tétetett át, s itt a fent jelzett rendszer 1894 nov. hóig két mikrofonnal és öt hurokvonallal működésben állott.

Ez utóbbi év őszén a vállalat Puskás Tivadar örököseinek kezeiből Popper István vállalkozó mérnök tulajdonába ment át, ki azt rövid idővel erre részvénytársasággá alakította s lehetővé tette a T. műszaki fejlődését, melynek folyamán Szvetics Emil műszaki igazgatónak közreműködésével a következő javítások és újítások eszközöltettek: a) Kettőnél több mikrofon egyidejű alkalmazása zeneátvitel céljából s ebből kifolyólag egy új gyűjtő és elosztó rendszer létesítése. b) Az állomások szaporodásával fellépő hangcsökkenés meggátlása; az említett hangcsökkenés technikai oka a tetemes önindukció fellépésében rejlett, mely a Puskás-rendszer elkerülhetetlen kísérője. c) A hurokvonalak karbantartása s biztosítása céljából azoknak lényeges szaporítása, azaz kisebb részekre való felosztása eszközöltetett, úgyhogy 1896 végén 30 egymástól független áramkör (hurok vagy zóna) különböző városrészeket (háztömböket) táplált, éspedig oly módon, hogy az 1894 nov. óta a Kerepesi-útra áttett központból a huroktápláló kettős vezetékek (szilícium-bronz-drót), mint tetővonalak építtettek ki. d) Az elkerülhetetlen külbehatások által zavart vonalaknak gyors karbahozatala céljából távirati összeköttetés létesíttetett esetről-esetre a karbantartást eszközlő egyénekkel éspedig a zavart vezetéken keresztül úgy, hogy a vonalfelvigyázók bármely pillanatban távirati érintkezésbe léphettek a központ műszaki személyzetével.

Az e célra szolgáló Morse-készülék: e) Zeneátvitel létesítése a T. központjától távol eső helyekről, pl. az operától, népszínháztól, mely célra szerfelett érzékeny mikrofonok szerkesztettek. f) A Callaud-elemek helyettesítése akkumulátorokkal. g) Egy ún. riadójel (felhívó) alkalmazása, mely különös műszerek segélyével lehetővé teszi, hogy a központban egy billentyű lenyomása által a városszerte elszórt állomások kagylóiban egy azokból több méterre kihallható trombitaszerű búgás gerjesztetik, mely hosszabb tartamnál egy szenzációs hírre felhívja a figyelmet, vagy rövidebb tartamnál pl. egy operai felvonás kezdetét jelzi.

h) Az összes szükséges kapcsolások megejtésére ún. dugaszos kapcsolókkal szereltetett fel a központi berendezés; ezek alkalmazása így a különböző helyekre vezető hangfogóknak (mikrofonoknak) az összhálózatban való működtetését a leggyorsabban teszi lehetővé, valamint megengedi, hogy a napjában többször szükséges vonalmérések a rendes hírmondó üzem lehető legkisebb megszakítása mellett eszközöltessenek. i) 1897 első felében közvetlen összeköttetés létesült a magyar királyi meteorológiai intézettel, kapcsolatban egy onnan automatice szabályzott órával, mely lehetővé teszi, hogy a T. pontos déli jelet adhasson a g) alatt megemlített riadójával. j) Edison-fonográfok (szórványos) használata, kapcsolatban egy különös mikrofon-szerkezettel oly célból, hogy celebritásoknak megörökített hangja bármikor a T. összhálózatában hallhatóvá tétessék.

T. központi berendezésének sémája, mint az 1895 óta használatban van : Műszaki szempontból a berendezésnél legérdekesebb az a körülmény, hogy a központi transzformátorok indító orsók és áramforrásoktól, t. i. az akkumulátoroktól: az ezekkel az elsőrendű áramköröket kiegészítő mikrofonok és az utóbbiak vezetékei messze kinyúlnak a központból, mint ez pl. az operában alkalmazott hangfogóknál fellép, hol egy-egy mikrofonnak központkívüli vezetéke (tetők felett) mintegy 1300 m-t tesz ki; ily hosszú elsőrendű vezeték alkalmazása egyedülálló a telefontechnikában. A mikrofonok ez újabb rendszernél is párosával használtatnak, azaz tartalék mikrofonokkal.

Három különböző használatban levő mikrofonpárt ismerünk, éspedig: központi beszélő mikrofonpárt; központi zene mikrofonpárt; központon kívüli mikrofonpárt (ún. színházit). Minden ily mikrofonpártól 3-3 vezető indul ki, melyekből 2-2 egy átkapcsoló sarkaihoz, s innen mint egyes vezető a dugaszos kapcsoló egyik sarkához vezet, míg a harmadik közös vezető, a dugaszos kapcsoló másik sarkával van összekötve. A mikrofonpárok tehát egyenként egy dugaszkapcsolóval állanak összeköttetésben. Az ún. dugaszkapcsoló a telefóniában az angol Jack név alatt általánosan ismert alkotórész gyors kapcsolások eszközlésére. A dugaszkapcsoló jellemző tulajdonsága, hogy két egymástól elszigetelt vezetőt képez egy hengeres űrben, melybe fémes összeköttetés eszközlése céljából egy dugószerű alkotórész úgy illik, hogy ez utóbbinak ugyancsak egymástól elszigetelt két fémes vezető része pontosan odaillik az üreges kapcsoló vezető részeihez. A dugaszok kettős vezetőjű (fémbelű) hajlékony zsinórokhoz vannak szerelve. A mikrofonokhoz tartozó kapcsolók dugaszos kapcsolókban végződnek, akár az indító orsók elsőrendű vezetői. Az akkumulátortelepek sarkai zsinórokkal, s ezek a fent említett dugaszokkal állanak fémes összeköttetésben; egy akkumulátortelep sarkai 2-2 dugaszban van elhelyezve; e dugaszok egyike mindig egy mikrofonkapcsolóba, a másik pedig egy indítóorsó kapcsolójába lesz dugaszolva, miáltal helyreáll az elsőrendű áramkör folytonossága, melyet a nyilak irányában az áramforrás egyik sarkától a másikig követhetünk.

Könnyen áttekinthető, hogy az átmenet egyik hangátviteli mikrofoncsoportból a másikra egyedül a dugaszoknak más mikrofoncsoporthoz tartozó kapcsolóba való dugaszolása által eszközölhető. Az elsőrendű indító orsók másodrendű vezetői egy ún. gyűjtőben az összes egycsoportbeli mikrofonok által szolgáltatott áramokat egyesítik; e gyűjtőkészülék pl. az operaház zenekarában, színpadján és nézőterén fölszerelt 2-2 mikrofonpár által felfogott hangokat egységes egésszé alakítja. A gyűjtőből az áram egy ismét csak sémában feltüntetett elosztóba jut, mely arra van hivatva, hogy a város különböző részeit (zónák) behálózó hurokvonalait - szám szerint 30 - táplálja. Ecélból az elosztóból kinyúló drótpárok ugyancsak dugaszokban végződnek, melyek dugaszkapcsolóban végződő, s kívülről jövő drótpárokkal dugaszolás által fémes összeköttetésbe hozatnak.

Egy az elosztóból kiágazó kettős vezető a dugaszos kapcsolón keresztül a központi telep tetőtámszerkezetéhez vezet, ahonnan porcellánszigetelőkkel ellátott tetőtámszerkezeteken át a város épületei fölött elvonulva, drótpárt alkot, míg az általa táplált zóna körletébe nem érve, a tetőről leszökve mint egyes drót az épületek homlokzatán végighaladva s háztömböket körülfogva mintegy 15-20 km-nyi út és körülbelül 200 állomás táplálása után drótpárjához visszatérve, a hurkot zárja.

A vállalat fejlődését legjobban mutatja a légvezetékek hosszának évről évre való szaporodása. Így a dróthosszak, értve a hurokvonalak és mikrofonvezetékek dróthosszát, az állomások fölszereléséhez tartozó burkolt drótok nélkül, minden év máj. 1. a következők voltak:

1893. évben

69 km

1894. évben

115 km

1895. évben

271 km

1896. évben

508 km

1897. évben

644 km

E vonalhosszak a jövőben akkor fogják a leglényegesebb növekedést mutatni, ha megvalósul az a terv, hogy a vidék városai is összeköttessenek a T. budapesti központjával. Az erre vonatkozó kísérletek Araddal és Szegeddel reményt nyújtanak a dolog sikeres műszaki keresztülvitelére.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is