Telegráf-oszlop

A telegráf céljaira szükséges jó vezetőből álló vonalat napjainkban is leginkább aképpen készítik, hogy a levegőben kifeszített jó villámvezető fémdrótot helyenként szigetelő alátét közvetítésével valamely fix szerkezethez kötik. Az ily telegráfvonalakat légvonalaknak nevezik, melyeket a szerint, amint az alátámasztó szerkezet változik, lehet oszlopokra, fali tartókra erősíteni és tetőtartókon vezetni. Leginkább elterjedt az oszlopokon épített vonal, amely ugyan általánosságban telegráfvonal nevet visel, de manapság nem csupán a telegráf céljaira épülnek ily vonalak, hanem a telefon, villamos világító, munkaátviteli és villamos vasutak áramainak a távolba való vezetésére is. Mindezen vonalaknak jellemző alkotó része az oszlop, mely eleinte kizárólag csak fából való volt, csak később, midőn a fa ára egyes országokban emelkedett, tettek kísérletet vasoszlopokkal. Nálunk az állami telegráf 6,5, 8, 10 és 12 m faoszlopokat használ és pedig tölgy-, akác- vagy gesztenyefából nőtteket; tekintettel a nagyobb tartósságra, a puha fák közül a vörösfenyőfa-oszlopokat is elfogadják. Újabban a puha fák, erdei és lucfenyő is, használatba kerülnek, azonban csupán telítés után.

A városok belsejében alkalmazott öntöttvas-díszoszlopok felette magas áruknál fogva csak kivételesen alkalmazhatók. Igen jó eredménnyel járna, ha sikerülne az a Franciaországból kiindult kísérlet, mely szerint az ily oszlopok cellulózából készülnének.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Fatelítés