Telegráf-vonal

Hogy a villamos telegrafáláshoz szükséges áramimpulzusok a rendeltetési helyre vezethetők legyenek, egy oly villamos vezetőre van szükségünk, amely ezen áramimpulzusokat a feladó helyről a rendeltetési állomásra juttassa. Erre szolgál a két hely között az áramvezeték, amely jól vezető fémszálból áll és úgy van e két hely között vezetve, hogy útközben minden más jó villamos vezetőtől el legyen szigetelve. Egy vezeték azonban ritkán és csak gyér forgalmú vidékeken van; többnyire több ily vezeték követ közös irányt. A vezeték, illetve vezetékek ezen útirányát szoktuk azután T.-nak nevezni. A gyakorlati életben azonban rendesen a vezetéket, illetve vezetékeket összes alkotó részeikkel együtt szokták T.-nak nevezni. Leggyakoribbak a légvonalak, ahol az egyes vezetékek a szabad levegőben kifeszített jól vezető drótszálakból állanak, amelyek helyenként jól szigetelő alátétekkel vannak helytálló szerkezethez kötve. Ennek is leggyakoribb alakja, amidőn közút v. vasút mentén oszlopsort (l. Telegráf-oszlop) állítanak fel, ezekhez azután porcelán-szigetelők közvetítésével vastartókkal erősítik meg a vezető drótot. Maga a vezető, hogy a követelt jó villamos vezetésen kívül a szabad levegőben őt érő szilárdsági igénybevételeknek meg tudjon felelni, eddig többnyire vas- és acéldrót volt, mióta azonban a bronzdrótokat úgy tudják készíteni, hogy vékonyabb átmérő mellett is a szilárdsági igénybevételt elbírják, ezeket veszik általános használatba, főképpen a telefon-vonalaknál. A drótok szigetelt alátámasztására sokféle anyagot és ezeket is igen különböző alakban használták és használják ma is. A cél, amelynek az ily szigetelő alátámasztásnak meg kell felelni, az, hogy a vezető drótból az áram ezen alátámasztáson át a földbe, vagy pedig az ugyanazon támasztószerkezeten lévő másik drótba ne juthasson. Ezen rendeltetésnek még a többharangú porcelán-szigetelők látszanak leginkább megfelelni.

A távvezetésnek egészen más alakját teszik a kábelek, amelyeknél a vezető drót egész hosszában szigetelőanyaggal van körülvéve, és amelynek szüksége legelőbb akkor merül fel, midőn a tengeren át létesítettek távíró-összeköttetést.

Egy ilyen tengeri mindegyik vezető ér, hogy hajlékonyságát megtartsa, voltaképen hét vékony rézszálból áll. Ezen egyesített L₁-L₂ rézerek, amelyek mindegyike egy vezetéket képez, két réteg jól szigetelő guttaperkával vannak körülpréselve; az ekképpen elkészített G₁-G₇ guttaperkával szigetelt borított rézerek azután hét jutafonállal kerek testté vannak összecsavarva és tetejükön ismét egy védő J jutafonat réteg jön, amely jól szigetelő és vízáthatlan folyadékokban van ismételten itatva. Az így elkészült kábelt azután, hogy a reáható húzóerőknek, p. ha a tenger fenekén két hegycsúcs között lóg, avagy ha a fektetésnél mélyen lelóg, ellen tudjon állani, még S vas- avagy acéldrótokból álló fegyverzettel csavarják körül, mint azt 6. ábránk mutatja, és végül azután az egész kábelt, hogy a víz közvetlenül ne érje és lehetőleg kíméltessék, az A aszfaltréteggel veszik körül. Az ily kábeleknek azonban nagy a kapacitásuk, vagyis sok villamos áramot kötnek le magukban, mielőtt megtelve azt szabadon hagynák tova terjedni, azért esik azután meg, hogy az angol parton adott jel az amerikai parton csak hét másodperc múlva jelentkezik. Telefonozásra az ily kábel nem használható, pedig a telefonhuzalok is egyes városokban már úgy felhalmozódnak, hogy azokat is a föld alá kell helyezni, úgy szépészeti, mind biztossági okokból, ez pedig földalatti kábelekkel történik. A nagy kapacitás ugyanis nemcsak hogy nem hagyja az áramot szabadon terjedni, de az egyes különböző hangmagasságoknak megfelelő különböző áramlökéseket is különbözőképen torzítja, minek eredménye azután, hogy a beszéd érthetetlenül ér ki, ha egyáltalában még áthatolhat a kábelen.

E bajon segítendő, többféle szerkezetet találtak fel, amelyek között még leginkább a papiros-légszigetelésű kábelek válnak be. Pl. az egy telefonáramkörhöz tartozó két rézér párosan S-alakúan van szigetelő folyadékkal itatott papirossal körülvéve, a közben maradó hézagok pedig száraz levegővel vannak kitöltve, miáltal lehetőleg kis kapacitást lehet elérni. A két rézérnek S-alakban való borítását akképpen érik el, hogy egy széles papiros-szalag egyik oldalára teszik végig annak közepén a rézdrótot, míg a másik oldalán az elsővel szemközt a másik drótot, és azután a papiros szalagot a drótok körül, mint tengely körül csavarják. A víz behatolása ellen e kábelt ólomköpenyeggel préselik körül; ábránkban két ily köpenyeg is látható, ezenkívül ha húzásnak is van a kábel kitéve, vasfegyverzettel látják el; ily lapos vasból készült fegyverzetet ábránk is mutat.

A világító és munkaátviteli berendezéseknél főképpen nagy rézkeresztmetszetre van szükség, hogy a sok áram kis veszteséggel legyen elvezethető; ily kábelek azután több egymás köré csavart rézdrótból állanak, amely réztömeg azután a szükséges szigetelő és védő burkolatokkal van körülvéve. Ily tömegáramot vezető kábeleknél, ha azok váltó áramot vezetnek, azoknak oly szerkezetet kell adni, hogy a mágneses veszteségek lehetőleg kicsinyek legyenek; azt az ún. koncentrikus kábelekkel érik el.

A belső vezető rézereket erős rétegszigetelő anyag közbeiktatása után vele egyenlő nagyságú második rézérgyűrű veszi körül, amely az áramkör második vezetőjét képezi. úgy a belső, mint a külső vezetőben egy vékonyabb szigetelt rézeret is látunk, ez az ún. mérő ér, amely arra szolgál, hogy a központban a kábelnek bizonyos külső helyen - ahol ezen szigetelt ér a kábel fő eréhez van kötve - az állapotát megmérhessük. Ezen érrel tehát megmérhetjük, hogy azon a külső ponton milyen a kábel üzemfeszültsége, avagy mennyire van az szigetelve.

Forrás: Pallas Nagylexikon