Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
telekkönyve... land regist...
telekkönyvi... land regist...

Magyar Magyar Német Német
Telekkönyv... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Telekkönyv

okirat, szerződés

v nyilvánkönyv, az a közokirat, mely a fekvő birtok létviszonyait vagyis az egyes ingatlanokra vonatkozó adatokat és nyilvánkönyvi jogokat magában foglalja. A T.-nek, hogy céljának, a tulajdon s a hitel biztosításának megfeleljen: a nyilvánosság s a különösség kettős elvén kell alapulnia. A nyilvánosság elvénél fogva a T.-t a vezetésével megbizott hatóságnál bárki szabadon megtekintheti; a különösség elve azt jelenti, hogy minden T.-i jószágtest elkülönítve veendő fel s tüntetendő ki. Hazai törvényhozásunk már 1848 előtt érezte a T.-i intézmény szükségét, de az 1840. XXI. t.-c. «az adóssági követelések elsőbbség végetti betáblázásáról» az intézménynek még megközelítése sem volt. Ez a törvény a fekvőségeket feltüntető földkönyveknek (Grundbuch) szerkesztését csak a szab. kir. városokban irta elő; nemesi birtokokra csak az u. n. általános betáblázásnak volt helye, melynek hatálya az adósnak az alatt a törvényhatóság alatt levő javaira terjedt ki, amely előtt a betáblázás történt. Megengedte mégis a törvény, hogy ha egyes személyes nemesi javaikra nézve a betáblázásnak a szab. kir. városokra megállapított módját akarnák behozni, e végre vármegyei küldöttsége kérhessenek, amely az illető javakat hitelesen összeirja, felmérje. Az ekként összeirt s felmért nemesi birtokról külön jegyzőkönyv volt vezetendő.

A tulajdonképi T.-i intézményt hazánkban az osztrák uralom hozta be, az 1855 dec. 16. kelt alapvető T.-i rendeletével. Az országbirói értekezlet e rendeletet fentartotta s fentartotta egyúttal az egyébként hatályát vesztett osztrák polgári törvénykönyvnek mindama rendelkezéseit is, melyek e rendelettel kapcsolatban állván, a T.-ek tárgyát alkotó dolgok szerzésének v. elidegenítésének módjait határozzák meg. Ez a rendelet, némely későbbi módosításokkal együtt (ilyen több rendeleten kivül az 1880. XLVI. t.-c.) ma is érvényes. Az osztrák uralom alatt behozott T.-ek azonban nem valóságos T.-ek vagy T.-i betétek, hanem csak a már eredetileg is ideiglenes érvényesség jellegével készült telekjegyzőkönyvek, amelyekből lehető rövid idő alatt T.-i betétek alakítása kilátásba helyeztetett. Ez azonban akkor nem történt meg. A mulasztást hazai törvényhozásunk pótolta.

A cél, a fekvő birtoknak s az arra vonatkozó jogoknak nyilvántartása érdekében a T.-i betétek, valamint az ideiglenesség jellegével készült telekjegyzőkönyvek is, három lapból állanak, u. m. a birtokállási, a tulajdoni s a teherlapból, amelyeket az előadott sorrendben A B C betükkel jelölnek meg, minélfogva: 1. A lap birtokállási, 2. B lap tulajdoni, 3. C. lap teherlap. A T.-i rend szerint az A lapon a T.-i jószágtest tárgyilagos ismertető jelei szerint, különös jogi minőségének rövid kijelölésével táblás átnézet alakjában adatik elő. Az 1886. XXIX. t.-c. szerint az A lap, amelybe az illető T.-i jószágtestnek a telekjegyzőkönyvben kitüntetett jogi természete is bejegyzendő, hat rovatból áll, melyeknek tartalma a következő: 1. folyó- v. sorszám 1-től kezdve; 2. a részleteknek az új földadókönyvben foglalt helyrajzi száma; 3. a részleteknek a földadókataszteri munkálatokban kitett mívelési ágak és helyi fekvések szerint tüzetes megjelölése; 4. a kataszteri felmérés alapján a térfogat (az eddigi telekjegyzőkönyvekben a térfogat csak hozzávetőleges felmérés alapján adatott elő és annak valódiságáért a T. kezességet nem vállalt); 5. a kataszteri tiszta jövedelem; 6. megjegyzések. Megjegyzendő még, hogy a fekvőségek vagy római I., II. stb. számok vgy pedig kereszt (?) alatt vannak felvéve. A különbség az, hogy a római számok alatt felvett telekrészletek együttesen egy T.-i jószágtestet alkotnak, ellenben a ? alatt felvett telekrészleteknek mindegyike külön T.-i jószágtest. Római szám alatt állanak jelesül az úrbéri természetü telkek. A B lapra bejegyzendők: a tulajdonos neve, a tulajdonjoghozi cím; a tulajdon minden további átruházásai; a tulajdonos személyét vagy tulajdoni jogát illető s nyilvánkönyvi bejegyzés alá került feltételek v. korlátozások, p. a kiskoruság, gondnokság, elővásárlási jog stb., és az ezekben előforduló változások; a T.-i jószágtest részleteinek le- és hozzájegyzései, végül a jószágnak a szerzési okiratban pénzben kifejezett átvételi ára (tehát adás-vevés esetében a vételár) és a felek kivánatára a becsár; de az árnak és az értéknek valóságáért a T. nem kezeskedik. Az első helyszineléskor felvett tulajdonos nevét azonban az A lapra jegyezték be. A C lapra tartoznak az ingatlant terhelő zálog-, alzálogjogok, szolgalmak s más dologbani jogok és terhek, amennyiben a polgári törvény szerint bejegyzésre alkalmasak.

Minden T.-i jószágtest jogi tekintetben egy egésznek tekintendő levén, abból következik, hogy a tulajdonjog valamely T.-i jószágtestre csak egy személy részére, vagy több tulajdonos részére ugyan, de testileg oszthatatlanul jegyezhető be; tulajdonostársak esetében pedig a tulajdonjogi arány kitüntetendő. Igy p. tulajdonosok: Péter és Pál egyenlő részekben, vagy Péter 3/4, Pál 1/4 részben. Az eredeti felvételkor, ha a tulajdonjogi arány megállapítható nem volt, a tulajdonostársakat «határozatlan arányban» jegyezték be. Zálogjogot is csak az egész T.-i jószágtestre, közös jószágoknál pedig mindenik tulajdonostárs egész jutalékára lehet szerezni. Ugyanez az elv áll a jelzálogi követelésre szerezendő alzálogjogra nézve is.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is