Telekkönyvi rendtartás
okirat, szerződés
a telekkönyvi ügyet kimerítően szabályozó törvény. A
telekkönyv fontossága és sajátszerüsége szükségessé teszi, hogy az ne a polgári
eljárást szabályozó polgári rendtartásban (törvénykezési rendtartás), hanem
külön törvényben szabályoztassék. Nálunk a telekkönyveket az osztrák uralom
hozván be, az alaprendtartást az 1855 dec. 15-iki telekkönyvi rendelet
tartalmazza, mely két fő részre oszlik. Az első rész a telekkönyvek
közzétételére s az annak folytán előforduló ügyletek kezelésére vonatkozik, mig
a második rész a telekkönyvek vezetését tárgyazó szabályokat tartalmazza. A
telekkönyvi rendelet több későbbi miniszteri rendelet és az 1880. XLVI. t.-c
egészítik ki. Itt említendők meg: a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló
1886. XXIX. t.-c., mely az említett 1855 dec. 15. és 1870 febr. 5. kelt
telekkönyvi rendeletek szerint vezetett telekjegyzőkönyvekről telekkönyvi betéteknek
szerkesztését rendeli, mely betétek különben a telekjegyzőkönyveknek
megfelelően A birtokállási, B tulajdoni és C teherlapból állanak; továbbá az
ezt részben módosító és pótló 1889. XXXVIII. és 1891. XVI. t.-cikkek, végül az
1892. XXIX. t.-c., amely annak érdekében, hogy ott is, ahol a telekkönyvi
átalakítás (betétszerkesztés) még foganatosítható nem volt, s addig is, amig ez
megtörténhetik, a telekkönyvi állapot a tényleges állapottal összhangba
hozassék, megengedi, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a fennemlített
törvények a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a tényleges birtokos
tulajdonjogának bejegyzését rendelik, a törvényben meghatározott korlátok
között a tényleges birtokos tulajdonosul a telekjegyzőkönyvbe is bejegyezhető.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|