az olyan kőzethasadék, helyesebben hegyhasadék, melyet
teljesen vagy csakis részben valamely ásványi anyag tölt ki. A szerint, amint a
tölteléke a hasadéknak ásvány avagy kőzet, vagy ásvány-T. és kőzet-T. Az
ásvány-T. mindig szukcesszive képőződött azáltal, hogy a vizből, amely a
hasadékot átjárta, a benne oldva volt ásványi anyag lerakódott, a kőzet-T.
pedig mindig úgy, hogy a föld belsejéből izzón folyós anyag tört fel a
hasadékon át, azt kitöltötte és benne megmerevedett. Az ásvány-T. képződéséhez
szükséges vizek, illetőleg a vizben feloldott ásványi anyagok kétféle úton
kerülhettek a hasadékba. Vagy ismeretlen mélységekből emelkedtek fel és már az
eredetileg bennök oldva volt, valamint az útjokban feloldott ásványi anyagokat
rakják le, avagy a kőzeteket mindig átjáró hegyi nedvesség feloldotta a kőzetek
oldható ásványanyagait és ezek belekerültek az átszivárgó és forrásokat tápláló
vizzel együtt a hasadékokba, ahol lerakódtak. Az első esetben azt mondjuk, hogy
a T. ascensio (felemelkedés), az utóbbi esetben, hogy lateralsecretio útján
képződött. A T.-ben mindig azok az ásványtömegek képződtek legelőször, melyek
közvetlenül reá fekszenek a hasadék falára, mig legutoljára képződtek a T.
középövében lévő anyagok. Ha a hasadék csak részben töltődött ki, akkor a
középen szélesebb-keskenyebb üreg látható, melybe gyakran nagyon szép
kristályok nyulnak. A hasadékot vagy csak egyféle ásvány tölti ki, vagy egész
társasága az ásványoknak, melyek között a szukcesszió s a paragenézis sokszor
szépen konstatálható. Az egymást horizontális és vertikális irányban keresztező
hasadékoktól (diaklázis) függ sok kőzetnek törmelékszerü alakja. Igen gyakoriak
T.-ben az ércek is, mely esetben érc-T.-ről szólunk. A bányász az ércet és
általában a hasznos ásványt nem tartalmazó, tehát bányászásra nem érdemes T.-t
meddőnek mondja. Van T., amely az egyik kőzetből egy más kőzetbe folytatódik, a
nélkül, hogy ásványtölteléke megváltoznék, és van olyan, amely ugyan más
kőzetben is tart, de egyik s a másik ásvány tölteléke közben elvész a T.-ből.
Megesik, hogy az ásvány-T.-ben a mellékkőzet törmelékrészeit találni, melyeket
a töltelék ásványok ragasztanak össze, ilyenkor T.-brecciáról szólunk. A T.-ben
levő ásványoknak elrendeződése, egymáshoz való viszonya nagyon sokféle és annak
módja szerint a T. szerkezete is változik. Igy van tömeges T.-szerkezet, amidőn
az ásványok a T.-ben egészen szabálytalanul egyesülnek egy tömeggé; hintett
T.-szerkezet, amidőn valamely szemcsés v. tömött anyagban egy vagy több ásvány
finom szemek, levelek v. kristályok alakjában van elhintve; a szalagos
T.-szerkezet, amidőn az ásványok egyközösen futnak le egymás mellett és pedig
szimmetrikusan; koncentrikus v. kokárdás T.-szerkezet, amidőn a mellékkőzet
darabjait különféle ásványok koncentrikus alakban, vagyis kokárdaszerüen fogják
körül; üreges T.-szerkezet, amidőn a T.-t szabálytalan üregek járják át és
ezekbe nyulnak az ásványok kristályai. A T.-nek viszonya a mellékkőzethez,
vagyis ahhoz a kőzethez, amelynek repedését, hasadékát az ásványi anyag
kitölti, nagyon különböző lehet, ugyszintén az egyes T.-ek közötti viszony is
sokféle szokott lenni.
Forrás: Pallas Nagylexikon