az állatország igen különböző köreibe tartozó állatfajok életében évről évre ismétlődő oly nyugalmi állapot, mikor az illető állat beszünteti összes külső élettevékenységét, nem mozog, táplálékot kivülről nem vesz fel, egyszóval álomba, vagy helyesebben tetszhalálba merül s abból csak bizonyos idő mulva ébred fel. A mérsékelt és hideg égöv alatt valóságos téli álmot találunk, amennyiben az ilyent alvó állatok tényleg télen szüntetik be külső életműködésüket (medve, borz, mókusfélék, csúszómászók, kétéltüek, ízeltlábuak stb.), a forró égöv alatt ellenben ez az álom nyári álommá válik, amennyiben a száraz évszak alatt merülnek itt bizonyos állatok az álomba. Az álomba merülés előtt a legtöbb állat fokozott mérvü táplálkozás folytán nagy mennyiségü tartalékanyagot, zsírt halmoz fel testébe s az alvás idején ennek fogyasztásával tartja fenn életét, e mellett pedig hőmérséke is nagy mértékben alászáll, ami az anyagcsere minimumra redukálását eredményezi. A legalsóbb rendü állatok, minők a Protozoák és bizonyos Rotatoriák, főleg pedig az előbbiek, ilyenkor védőtokot választanak ki testük körül, illetőleg betokozódnak.