téli hadjárat
hadviselés
A magyar honvédsereg egyik nagy jelentőségű hadművelete 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc időszakában.
1849 újév napján az országgyűlés és a kormány - az Alfred Vindischgrátz herceg vezette osztrák sereg támadása elől -
Budapestről Debrecenbe menekült. A Görgey Artúr vezetésével megtartott haditanács lemondott a főváros védelméről,
s a kettéosztott felső-dunai sereg egyik része Perczel Mór vezetésével a Felső-Tiszánál fedezte és biztosította a forr.
vezérkarának debreceni működését. Görgey, hogy az osztrák haderőt megossza és az Alföld helyett észak falé, és
vissza; nyugat felé irányítsa, a honvédsereg másik részével Vácon át a Duna bal partján Komáromnak tartott, majd
állandó harcban az ún. bányavásorok (Besztercebánya, Selmecbánya, Zólyom stb.) felé vette útját, s ott az ércanyagot,
gépeket és hadikészleteket magához véve, a Felső-Garam és a Felső-Vág völgyében folytatta az előrenyomulást. A téli hadjárat
csúcspontja az angol származású forradalmár hadverzér, Guyon Richárd nevéhez és csapataihoz kapcsolódik. Guyon
csapatai 1849. febr. 5-én a rendkívül véres branyiszkói csatában átttörtek, és ezzel lehetővé tették, hogy az mo.-i
honvédsereg a Felső-Tisza vidékén egyesüljön és felkészüljön az ellentámadásra.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|