Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Télkihordás... ----

Magyar Magyar Német Német
Télkihordás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Télkihordás

Legrégibb elemeivel alighanem az ősök és holtak tiszteletével összefüggő népszokás, amely utóbb, a váltakozó évszakoknak a gazdasági évkörben mind nevezetesebbé válása révén, természetéleti szimbolikus jelentést öltött. Azon alakjaiban, amelyek részben még ma is élnek itt-ott, kivált az északi szlávságnál és a szlávok közé ékelt ugor népeknél, a még későbbi keresztény elemek lehámozása után a tél és nyár (vagy tavasz) élesen kidomborodó ellentéte és küzdelme tünik ki e népszokás magvaképen. Régebben jóval elterjedtebb lehetett, amint ezt még a mult és a XVII. sz.-ból való feljegyzések germán és román népekre vonatkozólag is tanusítják. Sőt a régi görög és római népvallásban is mutatkoznak némi nyomai oly szokások leple alatt, melyek utóbb másféle átmagyarázásokra adtak alkalmat az által, hogy későbbi vallásfejlődési alakulatokhoz simultak. Az időhatárok, amelyek közt e szokás gyakorlása Közép-Európában ingadozik, többnyire a bőjt 4. (Laetare) és 6. (virág-) vasárnapja. Korábbi időpontra, igy a karácsonyi ünnepkörbe is esnek ugyan itt-ott hasonló népszokások, amelyek azonban még inkább a tél szigoru uralmát jelképezik, épp ugy, amint viszonyt a husvét és pünkösd közé eső későbbi tavaszünnepek már a nyár diadalmas bevonulását tüntetik fel. A tél és nyár emennek győzelmével végződő harca természetesen inkább a télutó és tavaszelő érintkezési pontját volt jelentősen kipéldázható. Ezért esik a T. ünnepe legtöbb helyütt a bőjt közepére. Minthogy pedig sokféle bohókás járulék elegyedett utóbb az eredeti természetéleti jelentés elhomályosultával hozzá, a korábban kereszténnyé lett Dél-Európában, a román népeknél afféle utófarsang lett belőle a szigoru bőjt közepén. (Ilyen a francia mi-careme.) Ahol meg egészen a farsang végére tolódott fel, ott a farsang búcsuztatása vagy kihordása. (Ide tartozik a bőgő temetésének és a hamvazó szerdai tuskóvontatásnak a ma már egészen máféle magyarázatu szokása is). Ellenben ott, ahol a bőjt végén tartják, a bőjt kihordásának v. kiűzésének tekintik. (L. a Kiszebáb, Cibere bába és Bőjti boszorkány cikkeket.)

Ősi animisztikus magvát, a lélekengesztelési szertartást sejtetik még e népszokás azon változatai, melyekben a Tél megszemélyesített alakját a vele jelképileg amugy is rokon Halál pótolja. Igy az északi szlávok többségénél, kivált a csehek és lengyelek meg a luszicai vendeknél, de Közép-Németországban is több helyütt. A nálunk élő T.-i szokások ismertetését és Grimm J. nyomán való magyarázatát adta Ipolyi, Magyar myth. 294-99. V. ö. Grimm, Deutsche Mythol. (2. kiad. 724-44.). Az ősök v. holtak tiszteletére való vonatkozásokat illetőleg Lippert, Christenthum u. Volksglaube (595., 601., 616. s köv.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is