Tell

Vilmos, a svájci hősmonda legnépszerübb alakja. A hogyomány szerint Tell Bürglenben (Uri) született és mint kitünő íjász, vadász és hajós párját ritkította. Midőn a három őskanton: Uri, Schwyz és Unterwalden lakói 1291. a Habsburg grófok ellen «örök szövetséget» kötöttek egymással, Tell is csatlakozott a szövetséghez, bár a Grütli mezőn tartott gyülésen nem vett részt. A monda szerint ő volt kiszemelve arra, hogy Altdorfban a gyülölt kormányző, Gessler ellen felkelést rendezzen, de mielőtt ez még kitört, Gessler őt azon ürügy alatt elfogatta, hogy Tell az altdorfi piacon póznán feltűzött kalap, a Habsburgok hatalmának jelvénye előtt kalapját levenni vonakodott. Mindamellett az álnok Gessler bocsánatot igért Tellnek azon föltétel alapján, ha ez saját fiának fejéről egy almát lelő. Tell rászánta magát e vakmerőségre és csakugyan lelőtte az almát, de mert azon esetre, ha fiát találta volna, mint ezt őszintén bevallotta, Gesslert is agyonlőtte volna, a vogt újra letartóztatta s a Vierwaldstätti tón keresztül a küssnachti várba vitette. Útközben azonban rettenetes égi háboru támadt, mely a hajót végveszéllyel fenyegette. A halállal szemben leoldotta Gessler Tell bilincseit és ügyességére bizta a hajó kormányát. Tell a part közelébe iparkodott eljutni és azután a hajóról egyszerre merészen a partra ugrott. (A Vierwaldstätti tó egyik hajóállomása ma is Tellsplatte nevet visel az ugynevezett Axenstrasse felett; itt van a Tell-kápolna, mely állítólag azon a helyen áll, hol Tell és Gessler hajójából partra szökött.) Erre a Küssnacht felé vezető szoros úton elrejtőzködött és a zsarnok Gesslert agyonlőtte. Részt vett azután a három kanton szabadságharcaiban, igy különösen a Moorgartennál vívott csatában. Haláláról az a hir keringett, hogy 1354. egy kis fiut mentett meg a Schächen patakból, Bürglen mellett, de maga belefult a rohanó árba. - Hogy mindez mese és Tell mondahősnél nem egyéb, arra nézve a történeti kritika tisztában van. A Mi először a Tell-monda keletkezését és fejlődését illeti, meg kell jegyezni, hogy Svájc legrégibb krónikása, Winterhuri János, továbbá a berni Justinger és zürichi Hemmarlin egy árva szóval sem emlegetik T.-t. A XIV. sz. német krónikairói sem tudnak róla. Az u. n. Fehér könyv, mely 1470 körül Sarnenben keletkezett, és a Russ Melchiornak luzerni krónikája közlik először Tell nevét és tettét. Tell neve itt még Thall, illetve Thell, Gesslert pedig Grisslernek hivják. A legrégibb Tell-szinmű (1511-12) is igy hivja őket. A Tell-mondát mai alakjában Tschudi Együd (megh. 1572.) közlé először, ő pedig tisztán a hagyomány alapján irta munkáját. Tőle vette át az elbeszélést Müller János történetiró és mindkettőből merített Schiller, ki Tellt hasonló címü drámájában mint a szabadság halhatatlan bajnokát s előharcosát dicsőítette. Rossini pedig megtette opera-hőssé.

Forrás: Pallas Nagylexikon