Telt szinü

a festészetben az a kép, amelynek szinezésén a világosság és teljesség egyenlő eloszlása, vagy még inkább az utóbbinak a túlsúlya mellett a spektrum legnagyobb érzéki benyomást gyakorló szinei dominálnak. E szineket: a vörös, narancs, sárga s a vörösbe játszó ibolyaszint meleg szineknek is nevezik s legintenzivebben a velencei festők művein érvényesülnek, akik a testnek is a gránátvörössel adták meg a szinét; az inkarnáttal, melyet sokan azért hibásan testszinnek is neveznek. A renaissance festészet érzéki jellemének a megadásában nagy szerepet játszik a teltszinüség. Carlo Dolce, Sassoferato stb. mesterek műveiben ez érzékiség csökken s a meleg szinek helyett is mindinkább előtérbe lépnek a kékes, zöldes árnyalatok s az u. n. hideg szinek.

Forrás: Pallas Nagylexikon