Temesvári

Pelbárt, hires magyar egyházi szónok és iró a XV. sz.-ban, szül. Temesváron 1430 és 1440 közt, megh. 1504-ben. 1458-ban a krakói egyetemre ment tanulni, 1463 végén 24 társa közt ötödikül nyerte el a baccalaureatust; ezután a ferenciek rendjébe lépett, 1483. a szerzet budai házában teologiát tanított. Számos latin nyelvü egyházi munkát irt és adott ki, melyek a XV. sz. végétől az egész XVI. sz.-on át sok kiadást értek s egész Európában elterjedtek. Munkái: Stellarium Coronae Mariae Virginis (1498); Sermones pomerii fratris Pelbarti de Temeswar... de Sanctis (1499); Sermones pomerii... de tempore (1498); Sermones quadragesimales (1499); Exporitis... Sensus... libri psalmorum complectens (1504); Aureum rosarium theologiae (1503). Többnyire prédikációgyüjtemények ezek, rendszerint több is egy alkalomra, a választék kedvéért; megjegyzéseiből láthatólag magyarul is elmondta legalább egy részöket. Bátor meggyzőződésü pap volt, ki a középkor aszkétikus szellemét és erényeit szabadon hirdette Mátyás király renaissance udvarának szellemével szemben is. Művei már az ő idejében is nagyon népszerüek voltak itthon is, szerzetesházaink, apácakolostoraink sokat fordították és másolták; kódexeink nagy része az ő műveinek fordítása. Temérdek legenda az ő beszédeiből (a Pomeriumokból) került nyelvemlékeinkbe. Ő e legendák közül az idegen szentekről szólókat Voraginei Jakab (XIII. sz.-i domonkos) nagy legendás könyvéből merítette, a hazai szentekről szólók egy részét más forrásból vette, de egy részökben (Szt. István, Szt. László) magyar szellem nyilatkozik. Szilády Áron föltevése szerint alexandriai szt. Katalin nagy verses legendája is Pelbárttól származik, ezt a föltevést azonban Horváth Cyrill nem tartja valószinünek. V. ö. Szilády Áron, T. P. élete és művei (Budapest 1880); Horváth Cyrill, T. P. és beszédei (1889); u. a., T. P. és codexeink (Budapesti Szemle 171. s 172. sz.); u. a., T. P. és a verses Katalin-legenda (Irodalomtörténeti Közlöny II.); u. a., Középkori egyházi és világi költészetünk (Beöthy-féle Képes Irodalomtörténet, I.); Simonyi Zs., Codexeink mint nyelvemlékek (u. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon