Temperálás

Temperálás a tiszta akusztikai hangviszonyoktól való eltérés, praktikus zenei célok érdekében. Alapja, hogy az emberi hallás könnyen lemond az akusztikailag pontos intervallumokról, ha bizonyos főbb pontok fix támaszul szolgálnak számára; módszere a hangtávolságok kölcsönös kiegyenlítése, megközelítőleg egybeeső értékek azonosítása, egynekhangolása. Azokat a hangmagasság-differenciákat, melyek a praktikus zene szempontjából értéktelenek, a T. bizonyos középértékre vonja össze ( enharmonikus csere stb. révén). Tisztán ösztönös, érzékekre és érzésre támaszkodó formái minden primitiv népnél megtalálhatók, mert hiszen semmiféle ember nem képes akusztikailag tiszta zenélésre; elméleti rendszerességgel először a kínaiak, indusok és perzsák alkalmazták. Az európai zeneirodalomban már Ramis de Pareja sürgette Musica practica -jában (1482); első alkalmazói (Schlick 1511, P. Aron 1523, L. Fogliani 1529 stb. [egyesek még a 18. században is]) az un. nem egyenletes lebegésű T. formájában igyekezték megvalósítani, mely valamely határozott hangsor (D-dur skála stb.) tagjait alapul véve, néhány intervallumot tisztán, a többit viszont annál nagyobb eltérésekkel, egyenesen használhatatlanná torzítva hangolt. Mai temperálásunk, az un. egyenletes lebegésű T. kezdeményezője Andreas Werckmeister (1700 körül), ki az oktávot - a quart és quint tisztaságára való tekintet nélkül - 12 egyenlő félhangra osztotta, miáltal minden zenedarab tizenkétszeres transzpozíciója vált lehetségessé. A félhangok nagyságát, mint hányados, a @ szám fejezi ki (l. Hang). Mai tizenkétfokos oktávrendszerűnkben egyetlen hangköz sem teljesen tiszta (a quintkör 12 részre osztja a pythagoreusi kommát [l. o.], úgy, hogy minden egyes quint a komma 1/12 részével mélyebb a tiszta hangolású -nál [hisz és c enharmonikus azonosítása], a tercek viszont a didymosi komma [l. o.] 2/3 [pontosan 8/11] részével nagyobbak a tiszta hangolásúaknál stb.). Az egyenletes T. eszerint középértékeket eredményez, melyek azonban a mai emberi fület teljesen kielégítik. Azok közül a hangrendszerek közül, melyek az oktávot több részre osztva, megközelitően tiszta terceket tesznek lehetségessé, emlitésreméltók az 53-fokú hangrendszer, melyet már M. Mercator (1675) propagált és a 41-fokú, mely Jankó Pál nevéhez fűződik; egyéb fontosabb rendszerek még a 19- és 31-fokú szisztémák. A negyedhang-rendszer, melyet újabban sűrűn emlegetnek (l. Negyedhangok), lényegében nem tekinthető újszerű T.-módnak, mert mai félhangközeink egyszerű megfelezésén alapul. V. ö. C. Eitz: Das mathematischreine Tonsystem 1891, Jankó Pál: Über mehr als 12-stufige Temperaturen (a Stumpf-féle Beiträge zur Musik -sorozatban 1901), Sh. Tanaka: Studien im gebiete der reinen Stimmung 1890, Ariel: Das Relativitätsprinzip der musikalischen Harmonie 1925 (főként a 19-fokú rendszer mellett foglal állást), J. Handschin: Über reine Harmonie und temperierte Tonleitern (Schweizerisches Jahrb. für Musikwissenschaft 1927) stb. Primitiv és keleti népek oktávbeosztásairól l. Cent és Distanciaskála.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia