Templom

(a lat. templum-ból), az istentisztelet számára emelt épület. A magyar nyelvben bármiféle vallásnak egyházát T.-nak hivjuk, mig p. a francia és a német nyelv a pogány T.-okat: templenek (franc.) és Tempelnek (ném.), a keresztény T.-okat église-nek (franc.) és Kirche-nek (ném.) nevezi. A T. építészetét megirni annyi volna, mint az építőművészet történetét adni; hisz minden nép és minden stílus az isten tiszteletére emelt épületbe fektette le tudásának, ízlésének, művészetének a legjavát. Vannak korszakok, melyekből nem is igen ismerünk mást, mint az egyházi építészetet. Utalunk azért e tekintetben azokra, amiket az Építészet c. alatt a különböző népek és korszakok építészetéről mondottunk. E helyen még csak azt említjük meg, hogy a keresztény építészetben többféle T.-ot különböztetünk meg, ugyanis a már méreteivel és arányaival is kitünő, a püspök székét magában foglaló székesegyházat (katedrálist,, sokszor domnak is nevezve (l. o.); a plébánia-T.-ot, melynek élén egy plébános áll; a monostor- v. zárda-T.-ot, mely zárdával kapcsolatos és az apátsági T.-ot, mely olyan zárda-T., melynek élén egy apát áll. Végre anya-T.-nak nevezzük annak a helyiségnek a T.-át, melyben állandóan lakik egy plébános és honnét már, fiók-egyházak gondját viseli. Tacitus szerint (Germ. 9. fej.) a régi germánok nem T.-ban, hanem erdőkben és ligetekben tisztelték isteneiket. Lehet, hogy eleinte csak valami kőjel emlékeztetett az ily helynek szentségére, de ebből nemsokára T.-félének kellett fejlődnie, erre mutatnak a germán nyelveknek ily jelentésü kifejezései (gót alhs, ó-felnémet alah, angolszász alh, ealh) s magánál Tecitusnál is a templum Tanfanae (Annal. I. 51.) említése. A skandináv germánoknál azután már egészen kifejlődött T.-építést találunk, egy ily T.-nak legrészletesebb leirását adja az Eyrbyggjasaga; nem hiányoztak belőle oltár és az istenek képei sem. L. még Bazilika, Görög mitologia, Hajó, Imaházak, Kripta, Római mitologia és Szentély.

Forrás: Pallas Nagylexikon