Templomosok

v. templáriusok (milites templi, fratres templi, templarii), kat. egyházi lovagrend. Alapította 1118-ban kilenc francia lovag Palesztinában, kik a jeruzsálemi patriárka kezébe letették a szegénység, szűzesség és engedelmesség fogadalmát és ünnepélyes esküvel kötelezték magukat, hogy védik Palesztina országútait, a zarándokokat a szent helyekre kisérik és őket a megtámadás ellen védelmezik, valamint hogy életüket a Szentföld lovagias megoltalmazására szentelik. E jámbor szövetkezet élén Hugó payensi lovag állott, ki mellett különösen Saintomeri Gottfried tünt ki istenfélelme és vitézsége által. A rend kezdetben oly szegény volt, hogy két lovag ült egy lovon, amiért is egy két lovag által lovagolt ló lett a rendnek címere. II. Balduin jeruzsálemi király palotájának egyik szárnyát ajándékozta a rendnek ama hely közelében, hol egykor Salamon temploma állott, innen is vették a rendtagok nevüket. Kezdetben nem volt külön rendi ruhájuk, csak abba öltözködtek, amit ajándékba kaptak. Később felső ruházatuk egy fehér vászonköpenyből állott nyolcszögü vérvörös kereszttel. A rendet 1127. II. Honorius megerősítette, a troyesi zsinat pedig 1128. a szt. Bernát által készített rendszabályokat tette rájuk kötelezővé. Ama jelentékeny szolgálatokért, melyeket a rend a Szentföld védelme körül tett, végrendeleti hagyományok és gazdag ajándékok folytán csakhamar nagy gazdagságra tett szert; tagjainak száma pedig annyira növekedett, hogy keleten valódi hatalommá fejlődött. Rövid idő alatt Európa több országában számos rendházuk volt. Magyarországban is már a XII. sz. közepe táján Géha király telepítette meg őket. Székesfejérváron volt első rendházuk s csakhamar az ország minden vidékére elterjedtek. A rend tagjai lovagokból, lelkészekből, segédlelkészekből, szolgálattevő testvérekből (fegyverhordozók) és kézművesekből állottak. A rend élén állott a nagymester, kinek hatalma azonban a mellette lévő nagytanács, főkollégium által nagyban korlátozva volt. A szent sír elvesztése után a T. is Cipus szigetére vonultak; de a legtöbb lovag mégis Franciaországba tért vissza, ahol a rendnek a legtöbb birtoka volt. A terjedelmes birtokok és dús kincsek nagy mértékben felingerelték a rend iránt amúgy is engesztelhetetlen gyűlölettel viseltető IX. (Szép) Fülöp francia király birvágyát, ki elhatározá, hogy a rendet megsemmisíti. 1307 okt. 13. az összes francia T.-at nagymesterükkel együtt fogságba vetette, jószágaikat lefoglaltatta és meghagyta, hogy ha a reájuk fogott bűnöket be nem ismerik, kínoztassanak és halállal fenyegettessenek. V. Kelemen 1307 dec. 1. kánoni vizsgálatot kért a királytól és a pört maga akarta kezébe venni, miért is az inquizitorok és prelátusok meghatalmazását visszavonta. A király azonban nem engedett és céljának elérésére 1310 máj. 12-én 54 templomos lelete halálát a máglyán, kik közül egy sem találkozott, ki hazugsággal akarta volna életét megváltani. 1311 okt. 2. összeült a viennei zsinat. A zsinati atyák azt kivánták, hogy a lovagokat ki kell hallgatni és alkalmat kell nekik nyujtani az önvédelemre. A gyenge pápa hallgatott. De a király nyomást gyakorolt reá, mire a pápa 1312 márc. 22. titkos konzisztoriumot hivott össze, amelyen a rend feloszlatása végleg elhatároztatott és már máj. 6. meg is jelent az erre vonatkozó bulla. A király megigérte, hogy a rend javait a keresztes hadjáratra kiadja, a feloszlatott rend tagjait a püspökök itélete alá bocsátja és a rendfőnököket a pápának kiszolgáltatja, de igéretét teljesíteni vonakodott, sőt 1314. Molay Jakab nagymestert és néhány társát kivégeztette és a rend javait a királyi kincstár részére lefoglalta. A rendet feloszlató pápai rendeletet Európa többi országában és igy hazánkban is végrehajtották.

Forrás: Pallas Nagylexikon