Tengelykapcsolás

v. tengelykötés: Két egyirányú tengelyvégnek szilárd összekötésére a legegyszerűbb szerkezet a tengelyvégekre felhúzott, ezekre felékelt hüvelyből áll. Midőn a könnyebb szerelés megkívánja, a hüvely két összecsavarolt részből készül.

Kisebb tengelyeknél néha a felékelés helyett a hüvelyt felvágják és csavarokkal szorítják a tengelyre. Transzmissziótengelyek kötésére általánosan használt a tárcsa-T. Az A és B tengelyvégekre felékelt a és b tárcsák illesztett csavarokkal vannak összetartva. A T.-ra fennálló rendőri szabálynak, hogy kiálló részei ne legyenek, melyek a munkások ruháját elkaphatnák, e T.-nál azzal van elég téve, hogy a tárcsák a csavarok végeit túlfedik. Ezen szerkezet jó kötést ad, feltéve, hogy az elkészítés pontos, ami megkívánja, hogy a felékelés után a tárcsákat a tengellyel egyszerre esztergályozzák. Nagyobb tengelyeknél a tárcsákat a tengellyel egy darabban is készítik.

A Sellers-féle T. két, a tengelyvégekre ékelt hüvelyből áll, melyeknek külső felületük kúpos és egy közös köpenybe illő. A hüvelyek fel vannak egy helyen vágva, hogy a kúpokba erre való csavarokkal behúzva, a tengelyre erősen szoruljanak. Azon esetekben, mikor az összakapcsolandó tengelyeket nem lehet oly közös szilárd alapra ágyazni, hogy azok pontos iránya mindenkor biztosítva lenne, olyan szerkezeteket alkalmaznak, amelyek a tengelyeknek csekély elmozdulását meg nem engedik a nélkül, hogy ezzel káros feszültségek keletkeznének. Ilyen T. az Oldham-féle, melynél a két, a tengelyvégekre ékelt tárcsa közé egy harmadik tárcsa van közbe iktatva. Ezen középső tárcsa két oldalán egymásra derékszög alatt álló ékek illenek a tárcsák megfelelő hornyaiba. Az ékek hornyaikban hosszirányban eltolhatók és a mozgást ezen közbenső tárcsa akkor is átviszi, ha a két tengely egymáshoz képest el van tolva.

A gőzgépek forgattyús tengelyeit a munkagépek (dinamók) tengelyeivel rendesen ilyen fajta, de rugalmas összeköttetésű T.-okkal kapcsolják. A tengelyvégekre ékelt tárcsák egymásba kapaszkodó fogai közé e célból gumihengereket helyeznek, a tárcsák kiálló karjait gumi- vagy bőrgyűrűkkel kötik egymáshoz vagy az egymásba eresztett tárcsa hengeres végeit bőrszíjjal fonják össze. Nagyobb méretű kiviteleknél a tárcsák helyett forgattyúkat alkalmaznak, amelyeknek végein levő gömbös csapokat rövid rúddal kötik össze (Schleppburbel). Egymással nagyobb szöget alkotó tengelyek kötésére a Cardan- vagy Hooke-féle kulcsot használjákA tengelyvégekre erősített keresztben álló villákat egy belül vagy kívül elhelyezett darab csuklósan köti össze.

A T. második csoportjába tartoznak, ellentétben az eddig leírtakkal, az oldható kötések, melyeknek legegyszerűbb szerkezetei azok, amelyeknél úgy, mint a szilárd kötéseknél is láttuk, két tárcsa van a tengelyvégekre felhúzva, és ezen tárcsák egyike az éken eltolható.

A tárcsák egymásba illő fogakkal lehetnek ellátva, vagy pedig kúposan illeszkedhetnek egymásba. Az előbbbi kapcsolás egy vagy mindkét mozgásirányra is használható. A fogas kapcsolás előnye, hogy a mozgást még nagy erők átvitele esetén is biztosan közvetítik, hátránya azonban, hogy csak lassú járású tengelyek kapcsolhatók össze mozgás közben. A kúp-T. még a leggyorsabb forgás alatt is lökés nélkül történik, de hátránya, hogy csak nagy axiális erővel létesíthető a kúpos felületek között a biztos kapcsolásra szükséges dölzsölés (frikció). Nagyobb erők átvitelére, midőn a tengelyek összekapcsolására járás közben kívánatos, ezen okból egyéb szerkezetű súrlódó T.-ok vannak alkalmazásban, melyeknél kellő áttételekkel van arról gondoskodva, hogy kis tengelyirányú erővel nagy nyomást gyakoroltassék a súrlódó felületekre. A számos ilynemű T.-ok közül az egyik a Mechwart-féle (l. o.). Újabban egy eredeti szerkezet lett ismeretes, melynél a súrlódást nem sima felületek, mint a Mechwart-félénél, vagy rovátkolt felületek, mint a Doman-Leblanc-félénél, hanem kefék közvetítik. A tengelyvégekre ékelt tárcsák szemközti lapjai acéldrótból készült kefékkel vannak ellátva, melyek egymáshoz szorítva összekapaszkodnak. A leírt T.-on kívül vannak olyanok, melyek a fogas s frikciós T. kombinációjából keletkeztek. Ilyen kombináción alapul a Butzke-féle T..

Felemlítjük még a T. azon faját, melyeknél a kötés csak akkor létesül, midőn a két tengely közül valamelyik előre siet. Használják ezen T.-t oly esetekben, midőn mindegyik tengelyt külön motor hajtja, és azt kívánják, hogy a motorok tetszés szerint megállíthatók legyenek. A leírt szerkezeteket szokták használni nemcsak tengelyek, hanem kerekek kapcsolására is. Ez esetekben a tengely egy darabból áll és a vele kapcsolandó kerékmű vagy lazán ül ezen tengelyen, vagy pedig csövet képező agya külön van ágyazva.

Forrás: Pallas Nagylexikon