Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
tenger brim
tenger brine
tenger deep
tenger sea
tenger surge
tenger waves
tenger alat... submarine
tenger alat... rise
tenger elle... lure of the...
tenger inne... on this sid...
tenger mell... by the sea
tenger part... by the sea
tengerágy bed
tengeralatt... sub
tengeralatt... submarine
tengeralatt... submersible...
tengeralatt... submarine p...
tengeralatt... sonar
tengeralatt... submarine p...
tengeralatt... conning tow...

Magyar Magyar Német Német
tenger Meer (s)
tenger See (e)
tengeralatt... unterseeisc...
tengeralatt... U-Boot (s)
tengeralatt... Unterseeboo...
tengerentúl... Übersee (e)...
tengerentúl... überseeisch...
tengerész Seefahrer (...
tengerész Seemann (r)...
tengerészké... marienblau
tengerfenék... Meeresgrund...
tengerhajóz... Seefahrt (e...
tengeri für... Seebad (s)
tengeri had... Seetreitkrä...
tengeri uta... Seefahrt (e...
tengeribete... seekrank
tengerjáró ... Seefahrer (...
tengerkék wasserblau
tengerpart Küste (e)
tengerpart Strand (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tenger

az a nagy, egymással összefüggésben levő viztömeg, mely a földtestnek nagyobb részét elfödi és azt síkhoz hasonlóvá teszi. Ezen síkra (T. tükrére) vonatkoznak a szárazföldi hegyek, dombok magasságának méretei. Az oceán minden oldalról körülövezi a szárazföldet és összefüggésben levő fluidumból áll. A T.-öblök és bel-T.-ek elkülönített, de el nem szakított részét teszik ezen viztömegnek, melynek nagy területét csak a kényelmesebb tájékozás szempontjából osztották fel öt fő részre, és pedig az Északi- és Déli-jeges-T.-re, az Atlanti-, a Nagy-, és Indiai-oceánra. Földtekénk nagyobb részét a T. teszi, amennyiben a föld felületének 509.950,71 km2 területéből 373.895,343 km2 vagyis az összes felületnek 73%-a esik a T.-ekre. A nagyobb viztömeg a déli földgömbön, a szárazföldnek nagyobb része pedig az északi fölgömbön az északi sark körül található. A szárazföldnek azon szgélyét, mely a T.-rel érintkezik, T.-partak nevezik. Alakra nézve magas v. meredek és lapos v. föveny T.-partot különböztetnek meg, az előbbi a T.-ről már messzire látható, meredek, magas, sziklás föld, tele földszakadásokkal, öblökkel vag fjordokkal, magas, csaknem a T.-be nyuló hegyekkel, mint Dél-Amerikának nyugati, Skóciának északi és nyugati parja, Norvégia stb. A T. vize a part alatt mély, sokszor szirtek, sziklaszigetek és zátonyokkal, amelyeken és a meredeken felnyuló partokon viharos időben igen nagy hullámtörés észlelhető. A magas partok mentén nagyobb folyók, melyek a T.-be ömlenek csak gyéren találhatók. A lapos partok alacsony, a viz tükrénél csak kevéssé magasabban fekvő földterületek és igy a T.-ről jövet még közeli távolságra is alig észlelhetők. A lapos part sokszor mérföldekre nyulik be a vizbe, ennek folytán a viz nagyon sekély, a part maga hajók által nehezen közelíthető meg, kikötői alig vannak s többnyire csak nyilt révekkel bir. A fövenypartok keletkezését akként magyarázzák, hogy a T. vagy nagyobb folyamok vize által magával sodrott kövek, homok és földrészek a part mentén lerakódnak és idő multán egymásra halmozódva a partterületet a T. vizének visszaszorítása által nagyobbítják. Ily partok nagyobb folyamok torkolatai közelében mindig találhatók; a számos homokzátony, mely helyét a vizben gyakran változtatja, a hajózást veszélyessé teszi. Beálló dagály vagy a vihar ereje által duzzasztott T. a lapos partokat sokszor és nagy távolságokra elönti, mint p. az északi német, a németalföldi partokat.

A T.-part nagyobb távolságra csak ritkán fut egyenes vonalban, hanem hol ki a T. felé, hol be a szárazföld felé kanyarodik; ha befelé való kanyarulatában a T. mélyen benyulik a szárazföldbe és ezáltal a kontinenseket alkotja, ugy ezen T.-részt mellék-T.-nek nevezik, melyet ismét bel-T.-nek hivnak akkor, ha az az oceánnal csak aránylag keskeny bejárat által van összekötve. A T.-nek kisebb behajlásait T.-öböl (golf, bai), kikötő, rév nevekkel illetik. T.-szorulatokat, melyek két szárazföld között futnak és nagyobb T.-eket egymással összekötnek. T.-szorosnak, T.-csatornának vagy sund-nak neveznek (Közép-T. a Gibraltari szorossal). Minél több helyen és minél mélyebbre nyulik be a T. a szárazföldbe, annál jobb, miután ez az ily módon szaggatott földrésznek klimatikus és kereskedelmi viszonyaira, kulturális gyarapodására igen előnyösen hat. Európa a világrészek között a legszaggatottabb és ennek folytán lakosságának szellemi fejlődése első helyen áll. A T. a kontinensektől kisebb-nagyobb földrészeket választ el, melyeket szigeteknek neveznek.

A T. mélységeinek ismerete még nagyon hiányos, mert az oceán egyes részein mérések még egyáltalán nem eszközöltettek, annyi azonban bizonyos, hogy épp ugy mint a szárazföldnek, a T.-fenéknek is van emelkedése s mélysége, hegye, völgye, hegyháta és mélysíkja. Általános tapasztalat az, hogy a bel-T.-ek kevésbbé mélyek, mint a nyilt oceán s hogy a T.-ek magas, meredek partok mentén vagy magas, a T.-be nyuló hegységek közelében igen mélyek, lapos partok szomszédságában pedig sekélyek. Alakra nézve a T.-fenék tehát a szárazföldhöz hasonlít: hegy, volgy, síkság a T. tükre alatt épp ugy váltakozik, mint a szárazon. A T. alatti magas hegyek csúcsai szigetek gyanánt, T.-völgyek mint oceáni mélységek és ugyancsak a viz felszine alatt elterülő magas síkok mint zátonyok mutatkoznak. Biztosat a T. középmélységéről nem tudnak (sőt még a gyanítások is igen eltérő adatokat nyujtanak); mig Humboldt ezt 308 m.-re teszi, Beaumont 5000 m. és Laplace 20,000 m.-ben állapítja meg, általánosságban azonban a középmélység 3500 m.-re tehető, melynek elfogadása mellett a világ-T. térfogata 1285 millió köbméterre rúg.

A T. mélységeinek kutatására szolgáló eszközök és műszerek még a mai napon is tökéletlenek s ennek folytán az azokkal eszközölt mérések nem megbizhatók. Az atlanti kábel lerakásánál és tudományos expedicióknál (Challenger, Gazelle, Tuscarora stb. hajók utazásai) eszközölt mérések szerint az Atlanti-oceánban a legnagyobb mélységet, 7086 m.-t, Szt. Tamás szigetétől 85 T.-mérföldnyire északra észlelték. E mélység csupán 1843 m.-rel kevesebb, mint a Himálaja hegység Mount Everest csúcsának a T. szine feletti magassága. A legnagyobb mélységek találtattak: a Csendes-T.-ben Japántól keletre 8513 m., a Karaibi-T.-ben 6260 m., a déli Csendes-oceánban 5422 m., az Indiai-oceánban 5523 m., az Északi-sarktengerben 4846 m stb. Ezen adatok szerint a földfelület legmagasabb és legmélyebb pontja közötti különbség 17,356 m.

Minden oceánban a T.-feneket finom iszap fedi, melynek szine a partok mentén, ahol homok és a korallok mészanyaga is hozzávegyül, kék, zöld, szürke és vörös. Nagyobb mélységekben a T.-fenéken levő iszapanyag, a mikroszkópikus állatocskák maradványaiból és meszes minőségü lerakódásaiból is áll, melyek hosszu évek során át egymásra halmozódtak és mintegy réteget alkotnak. A T. a nélkül, hogy saját lefolyása volna, a legtöbb folyam vizét magába veszi, ennek folytán vizmennyiségének minduntalan gyarapodnia, tükrének emelkednie kellene, ha a felületén végbemenő folytonos elpárolgás által a levegő nagy mennyiségü vizpárákat magába nem venne, mely azután köd, eső és jégeső alakjában legnagyobbrészt ismét a földre visszaesik. A T. vizének hőmérsékét a T.-fenéken, a sark-T.-ek közelében -1,8°, a sark-T.-ekben pedig -3,5°-ban állapították meg, mig a hőmérsék a közép és alacsony szélességi fokok alatt 4-6000 m. mélységben +2° egész 2,5°, az equatoron +0,7 egész -0,6°, az equatortól délre +0,8° egész +1,8° C. Az általános statisztikai törvényeket követve, minden folyadéknak és igy a viznek felülete is a vizszintes, fekmentes állás elfoglalására törekszik s miután minden T. egymással összeköttetésben van, ugy a T. tükre is egészben mindenütt egyenlő magasan fekszik, mindazonáltal p. a Csendes-T. közepén egy 1405 m.-re terjedő depressziót mutat, mely abban lelné magyarázatát, hogy a kontinentális földanyagok vonzereje nagy mennyiségü viztömegeket magukhoz vonván, fogva tartanak; tényleg tehát a T.-ek viztükre a partok közelében magasabban áll, mint a partoktól távol fekvő középen. Befolyásolják ezt ezenkivül még a helyi viszonyoknak megfelelő attrakciós tünetek, az uralkodó szél iránya, az elpárolgást előidéző hőmérséklet, továbbá talán a beömlő folyók, folyamok vizmennyisége és kétségen kivül az apály és dagálynak változatos jelensége is, bár ezen niveau-differenciáknak okai határozottan eddig még nem voltak megállapíthatók. A T.-viz íze az egyes T.-ek szerint többé vagy kevésbbé kesernyés-sós, általánosságban a partoktól messze távol sósabb, mint a partok közelében. A só a T.-viz rothadását a legkevésbbé sem gátolja, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy nyugvó állapotban levő, vagyis álló T.-viz hamarább és könnyebben rothad, mint az édes viz. Ennek ellenében a sótartalom a T.-viz fajsúlyát gyarapítja, és arra képesíti, hogy rajta nagyobb terhek könnyebben úszhassanak. 1000 rész T.-viz a következő ingredenciákat tartalmazza: 26,9 rész nátriumkálit, 3,2 r. magnéziumkálit, 2,2 r. keserüsót, 1,4 r. gipszet, 0,6 r. klórkálit, 0,1 különfélét. A T.-viz átlagos fajsúlya 1,027-től 1,029 és lényegesen sótartalmától függ.

A T. szine általánosságban halvány zöldnek (T.-zöld) mondható. Ezen alapszinbe azonban a nap világítása, az égboltozat és esetleg közel fekvő T.-fenék szine folytán, nemkülönben más okokból is többféle szinek vegyülnek. Ha a nap rézsut irányban süt a T.-re, ugy a megvilágított oldalon sokszor smaragdzöld fény, az árnyékoldalon pedig biborvörös szin észlelhető. Viharos időben a T. vize zöld, csekély mélységnél fehéreszöld, szirtek közelében bárnás, sötét szinü. Meszes földet tartalmazó part a T.-viznek feltünően világos, iszapos T.-fenék pedig hamvas szint kölcsönöz; a partról nézve a T. sokszor a legszebb kék szint mutatja. Sajátságosnak mondható a T. vizének a vizben lakó állatocskáktól eredő szinezése is, mint p. a Grönlandi-tengerben 74°-től 80 szélességi fok alatt, ahol a vizben É-D. felé futó, sokszor 30-40 T.-i mérföld széles sávok láthatók, melynek piszkos zöld szine a környező kék T.-viztől nagyon elüt. A T. vize sokkal átlátszóbb, mint a sok idegen részecskéket magába felvett folyam vize. Ezen átlátszóság a partoktól levő távolsággal fokozódik s nagyobb a hideg, mint a melegebb éghajlat alatt, ami valószinüleg onnan ered, hogy magasabb szélességek alatt a T.-vizben organikus anyagrészek csekélyebb mennyiségben fordulnak elő. Vannak azonban kivételek is, igy p. a tropikus öv alatt fekvő Karaibi-T. vize rendkivül tiszta és átlátszó. Azon mélységre nézve, amelyre a napsugarak még a vizbe behatolnak, a vélemények nagyon eltérők, bár ez kétségen kivül a viznek átlátszóságától függ. Átlag ugy tartják, hogy 350-400 m.-re a T. tükre alatt már tökéletes sötétség uralkodik, 90-100 m. mélységben a T.-fenék még látható. A T. oly sokféle sajátságai közé sorolható azon tünemény is, hogy vize kivált éjnek idején foszforeszkál, vagyis fénylik, világít. Ez általános nézet szerint a vizben lakó és abban ide s tova úszók is infuzorius állatocskáktól ered. Mások ezen világítás okát nem az említett T.-i állatocskáknak tulajdonítják, hanem a T.-viz általános élettüneményének tekintik, hasonlókép a meleghez, mely a vegyi anyagcserének hű kisérője. A fénynek változatos intenzitása tehát azon energiától függ, amellyel ezen életprocesszusok végbemennek.

A T. folytonos mozgásban van, mely által a T.-viz tisztasága nagy mérvben előmozdíttatik. Ezen mozgás kétféle: rendes és rendkivüli. A rendes mozgáshoz tartoznak az apály és dagály jelenségén kivül a T.-áramlatok, melynek előidézőjeként a szelek, a hőmérsékkülönbözetek, továbbá a viz fajsúlyának, sótartalmának különfélesége, a dagály és apály tekintendők. A T.-áramlatok között az egyenlítői áramlat vagy keleti áramlat első helyen említendő. Ezenkivül még számos T.-áramlat létezik, melyek legnevezetesebbjeihez tartoznak: a golfáramlat az Atlanti-oceánban, a Kuro-Szivo vagy a japáni áramlat a Nagy-oceánban, valamint a sarkvidékekről jövő hideg T.-áramlatok. Ez utóbbiak nagy mennyiségü jeget, úszó jéghegyeket hoznak magukkal. Léteznek ezenkivül még kettős áramlatok is, amelyek egymást keresztezik, vagyis egymás felett egymással határozott ellentétes irányban folynak. Igy p. a Gibraltari-szorosban, ahol egy áramlat az Atlanti-T.-ből a Földközi-T.-be a viz felszinén vezet, egy másik mélyebben fekvő áramlat ugyancsak a szoroson át a Földközi-T.-ből az Atlanti-T.-be folyik. Hasonló kettős áramlatokat a Boszporusban, a Bab-el-Mandeb szorosban, a Vörös-T. bejáratánál és a dán Sundban is észleltettek. A T. vizfelületének egyensúlyát az említetteken kivül még a tartós szelek és a viharok által okozott hullámmozgások is zavarják. A T. mozgásához számíttatnak még az örvények is, vagyis oly helyek, ahol a viz nagy erővel körben mozog. A legnevezetesebb örvények egyike a mahlströmi örvény, az ókorban a Scylla és Charybdis.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is