Tengeri betegség

az az általános émelygéssel, hányással s a közérzetnek nagy foku lehangolásával járó rosszullét, amely a test himbáló mozgásai alatt keletkezik, sőt egyes egyéneken előáll akkor is, ha maguk nem mozognak, csupán szemeik előtt ingadozik valami. A T.-re a legtöbb ember hajlandó s e tekintetben nincs lényeges különbség a szárazföld közepén vagy a tengerpartokon lakók között. Akiben nagy a hajlandóság, az megkaphatja e bajt, ha hintázó alakokat vagy ördögmalmot lát, mások megkapják a vasúton, főleg ha háttal ülnek, de leggyakrabban a tengeri utazásokban. A hajónak legcsekélyebb ingása is kiválthatja, erős viharok, a hajóra oldalt csapó hullámok gyakran még a legtapasztaltabbakat is elragadják. A nőket s kisebb gyermekeket nagyon megtámadja a T., a csecsemők ellenben jóformán mentesek. Kisebb és szél ellen vitorlázó hajókon többen betegszenek meg. A T. teoriáinál csak az ellene ajánlott szerek vannak nagyobb számban. Tanácsot jóformán csak rövid útra lehet adni, hosszabb tartózkodásra csak a megszokás képesít. Célszerü a hajóra szállás előtt körülbelül egy órával enni, de a túltömött gyomor, épp ugy mint az üres, rosszul tűri a tengert. Ha az idő megengedi, legjobb fenmaradnia a fedélzeten, a hajó középrészén, egyes emberek inkább lefeküsznek a kabinban. Az orvosságok közül ajánlatosnak látszanak rövid út előtt a kokain, morfin, sőt a brómsók is, meg az antipirin, de biztos hatása egyiknek sincs. Néha pár korty konyakkal sikerül megakasztani a már-már kitörő bajt. A T. nem mindig szünik meg azonnal a szárazföldre lépéssel, gyakran még pár napig szédülés, étvágytalanság maradnak vissza, mig a tengerena kitörő bajt nagy foku elhalványodás előzi meg s erre többnyire émelygés nélkül hirtelen megindul a hányás s ezt követi folyton az émelygés; e mellett a betegek kislelküek lesznek, sokan a halált óhajtják, de azért komoly életveszedelem esetén már sokan egyszerre elvesztették a T.-et s teljes erővel állhattak a mentés munkájába.

Forrás: Pallas Nagylexikon