Tengeri csata
hadviselés
vértes- v. csatahajókból álló hajórajoknak v. egész hadi
flottáknak egymással a tengeren való megütközése, mig a tengeri ütközetben
tulajdonképeni csatahajók csak ritkán vesznek részt. Egy tengernagy
parancsnoksága alá helyezett vérteshajóraj vagy csataflottához a felderítő és
biztosító szolgálat teljesítésére még cirkáló hajók, avizo-gőzösök és
torpedónaszádok osztatnak be. Mint a szárazföldi hadseregnél, ugy a tengeren is
a csataflotta előtt az elővéd különíttetik ki, mely a maga részéről ismét kis,
de gyorsjáratu torpedónaszádokat mint felderítő csoportot előre küld. A hajók
egymással és a vezérhajóval jellobogók által érintkeznek és ugyancsak a
jellobogók által adatnak a parancsok is; jelentések közvetítésére azonkivül még
torpedónaszádok és avizo-gőzösök is szolgálnak. A csataflotta maga több, 2-3
hajóból alkotott, egységes vezetés alatt álló csoportokba oszlik. Miután a két
ellenséges csataflotta egymáshoz közeledett és a lövegtűz megkezdődött, a
parancsnokok részéről a további vezetésnek lehetősége általános nézet szerint
bizonyára megszünik s összekeveredve megkezdődik a hajók, legjobb esetben az
egyes csoportok egymás elleni harca, a hajók párbaja. A gőzhajók keletkezése és
a lövegek tökéletesbítése, valamint a torpedónak feltalálása óta a tengeri
taktika olykép változott, hogy a jelenlegi harcászati elvek a régi elvekkel
homlokegyenest ellenkeznek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|