Tengeri kigyók
(Hydrophidae), a mérges siklók alrendjének egyik családja,
oldalt összenyomott testtel; hátul tarajszerüen kiélesedett hassal; a testnek
alig 1/6-át tevő rövid farkkal, mely evezővé módosult; a
farkcsúcsa nagy, háromszögletü pikkellyel; az orrpaizsok a középvonalban
érintkeznek; homlokpaizs csak egy van; az orrlyukak lebennyel elzárhatók; a kis
méregfogak mögött egy vagy több tartalékfog is van. Fajai az Indiai- és
Csendes-oceánt lakják és számuk 50-re tehető; gerinctelen és hidegvérü gerinces
állatokkal táplálkoznak. Elevent szülők. Ide tartozó nemek: Platurus Latr.,
Hydrophis Daud., Pelamis Daud. stb. - T. továbbá ama szörnyek, melyeket
időnkint Amerika keleti partjain és Norvégia partjainak nagy öbleiben láttak
volna, s melyeket először Olaus Magnus, aztán Nicolaus Gramius említ. Valódi
létezését nem állapították meg; állítólag kigyóalaku, arányaihoz képest nem
igen vastag, de 30 m. (Olaus szerint 11/2 mérföld)
hosszu, barna szinü, hosszu, keskeny és sörényes feje van, vörös szemekkel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|