Tengeri kigyók

(Hydrophidae), a mérges siklók alrendjének egyik családja, oldalt összenyomott testtel; hátul tarajszerüen kiélesedett hassal; a testnek alig ¹/₆-át tevő rövid farkkal, mely evezővé módosult; a farkcsúcsa nagy, háromszögletü pikkellyel; az orrpaizsok a középvonalban érintkeznek; homlokpaizs csak egy van; az orrlyukak lebennyel elzárhatók; a kis méregfogak mögött egy vagy több tartalékfog is van. Fajai az Indiai- és Csendes-oceánt lakják és számuk 50-re tehető; gerinctelen és hidegvérü gerinces állatokkal táplálkoznak. Elevent szülők. Ide tartozó nemek: Platurus Latr., Hydrophis Daud., Pelamis Daud. stb. - T. továbbá ama szörnyek, melyeket időnkint Amerika keleti partjain és Norvégia partjainak nagy öbleiben láttak volna, s melyeket először Olaus Magnus, aztán Nicolaus Gramius említ. Valódi létezését nem állapították meg; állítólag kigyóalaku, arányaihoz képest nem igen vastag, de 30 m. (Olaus szerint 1¹/₂ mérföld) hosszu, barna szinü, hosszu, keskeny és sörényes feje van, vörös szemekkel.

Forrás: Pallas Nagylexikon