(Echinoidea), a tüskebőrüek állatkörének egyik
osztálya. A test alapalakja többé-kevésbbé gömb, vagy még inkább zsemlyeforma,
de felső és alsó fele különnemü. Az alsó oldalon fekszik a szájnyilás, mig
ellenben a felsőn az ivar- és alfelnyilás, továbbá a madrepora-lemez. A páncél
szilárdan egymás mellé és bizonyos szabály szerint sorakozott mészlemezekből
áll. E lemezek csak kivételesen mozgékonyak, de mindig sorokba rendeződöttek és
délkörösen a szájnyilástól az alfelnyilásig emelkednek. Fejlődésük menetében
igen jellemző a mészvázas pluteus-lárva, melynek nem egyszer a rendes
csillangósoron kivül még négy csillangós karélya is van, néha azonban páratlan
környujtványt visel. Legnagyobb részük társaságban él és a helyváltoztatásnál
az ambulakrál lábacskákat meg a tüskéket használják. Táplálékuk legnagyobb
részben korhadó szerves anyagokból áll, amelyeket iszappal és homokkal együtt
nyelnek el. Egyesek a sziklákba mélyedéseket vájnak, mások idegen testekkel
födik be magukat, hogy igy felismerhetetlenekké váljanak. Vannak partokon és
mélységekben élők; az utóbbiak között sok olyan van, amelyeknek legnagyobb
része már kihalt. Földrajzi elterjedésüket illetőleg Agassiz négy csoportba
osztotta: 1. atlantiak, melyek az arktikus sarki övet, az amerikai partok
kivételével, az északi Atlanti-oceánt, a Földközi-tengert, és a Csendes-oceán
északi részét lakják; 2. amerikaiak, amelyek a Mexikói-öböltől és a braziliai
partoktól kezdve Afrika nyugati partjáig terjednek, továbbá otthonosak
É.-Amerika keleti, Amerika nyugati és Ázsia keleti partjain; 3.
indiai-csendestengeriek, amelyek a Vörös-tengert, az Indiai-oceánt és a
Csendes-oceán forróövi részeit lakják; 4. ausztráliaiak, amelyek a déli sarkot,
Ausztrália déli, keleti és nyugati partjait, Új-Zélandot, a Jóremény-fokot és
Dél-Amerika déli csúcsait lakják. Kihaltakat minden korból ismernek. A
legrégibbek lemezkéik eltérő számával feltünően különböznek a fiatalabbaktól s
ezért külön alosztályba egyesítik; számuk sokkal nagyobb az előkénél, mintegy
2000, mig az utóbbiaké 300. Két alosztályra, ezen belül több rendre, alrendre
és családra osztatnak. I. alosztály: Enechinoidea, 20 lemezsorból összetett
páncéllal; csak egylikacsu genitállemezekkel. Az összes élő fajok ide tartoznak
(300), mintegy 106 nemből, ugyszintén a kihaltak is (2000), a Palae echinoideák
kivételével. Má a triaszban jelentkeznek s a liaszban is még kis számuak, a
középjurától kezdve azonban számuk növekedik, mig a krétakorban legnagyobb
volt. 1. rend. Regularia, a hát középpontján fekvő alfelnyilással és a hasoldal
középpontján ülő szájjal, jól fejlett rágókészülékkel, egyforma és egyszerü
ambulakrállábacskákkal. 1. alrend. Entobranchiata, külső szájkopoltyuk nélkül;
ezek helyett a rágókészülék mellett belső, kopoltyuforma kitüremlésekkel; a
szájterületen ambulakrál és interambulakrál, mozgatható lemezekkel. Ide tartozó
család a Cidaridae 21 élő és 250 kihalt fajjal, nemei Cidaris Klein, Dorocidaris, Phyllacanthus, Coniocidar is Desor. stb. 2. alrend.
Éctobranchiata, külső szájkopoltyukkal, a szájtéren csak ambulakrállemezekkel.
Fontosabb családok: Diadematidae, Echinidae,
Echinometridae. 2. rend. Clypeastroidea, a hát középpontjából eltávolodott
alfelnyilással, egyszerü vagy levélforma ambulakrál mezőkkel, rágókészülékkel,
17 nembe tartozó 37 fajjal; az európai tengerekben csupán az Echinocyamus
pusillus faj él. Fontosabb családok: Clypeastridae, Scutellidae. 3. rend.
Spatangoidea. II. alosztály: Palaeechinoidea, rendesen 20-nál több v.
kevesebb lemezből álló páncéllal, többlikacsu genitállemezekkel. Eddig csak a
paleozói rétegekből ismeretesek, még pedig 17 nemből 45 faj s ezek három rendbe
oszthatók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás