Tényálladék

azoknak a jogi tényeknek összessége, amelyek együttesen valamely jogi hatást (jogkeletkezést, jogváltozást, jogmegszünést) eredményeznek, ami nem zárja ki azt, hogy a T. egyetlen egy jogi tényből is állhat. A büntető jogban különösen a bűntett ismérveinek, elemeinek összessége. Ezen az alapon kétféle T.-ot szokás megkülönböztetni, u. m. általános és különös T.-ot. Általános T. azoknak az ismérveknek összessége, amelyek nélkül a mindenkori tételes törvény szerint büntetendő cselekményről egyáltalán szó nem lehet. Különös T. pedig azoknak az ismérveknek összessége, amelyek az egyes különböző büntetendő cselekményeknek sajátszerüségét teszik. Más p. a lopásnak, s más a gyilkosságnak T.-a. Ebből következik, hogy az általános T. minden büntetendő cselekménynél egy és ugyanaz, és hogy az általános T. csakis mint elvonás (absztrakció) létezhetik, mert csak különös T.-ok nyerhetnek tényleges megvalósulást; következik továbbá: a különös T.-ok viszont annyifélék, ahányfélék a büntető cselekmények, mert minden büntetendő cselekménynek sajátszerü T.-a van. Minden T.-nak összes elemeit további két osztályba lehet sorozni: a tárgyi és az alanyi elemek osztályába, melyek közül amazok a tettre, az okságra, emezek az alanyi bűnösségre vonatkoznak. Igy a szándék, a célzat, az előre megfontolás, az erős felindulás, a gondatlanság alanyi elemei a T.-nak. De a T. azért egy és egységes, s a régibb elméletben ezen az alapon tett megkülönböztetés tárgyi és alanyi T. között, téves és tarthatatlan. Mihelyt a t.-nak valamely eleme hiányzik, akkor egyáltalán nincs T., mert büntetendő T. egyáltalán nincs.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Tény