Termő
növény
v. anya, azelőtt terme (pistillum, gynaeceum), a
virágnak legbelső része; ugy keletkezik, hogy a petét sarjasztó T.-levél
(carpellum) v. levelek összeérő szélei egybeforranak; ez a hely a hasforradás;
vele átellenben vonul a levél főere, a hátforradás (álforradás). A levelek
összeérő hegye a ragadós, tál- vagy piheszerü porfogó (stigma), a bibe. Ennek
csöves nyaka lehet, melyena himpor lenyulik: a bibecső (stylus) vagy bibeszál,
amely hiányozhatik is (mák vagy tündérrózsa nyeletlen bibéje). A T. alsó
magsarjasztó rész a magrejtő vagy magzat (germen v. ovarium). A T.-levél vagy
levelek belső szélén, vagy a hátforradás kivételével egész belszinén (más,
elecs) pete sarjad; ennek a helynek neve magsarjasztó (placenta). A pete
(ovulum) ról a petekötő (funiculus) zsinegén csüng.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|