Termopilák
földrajz
(Thermopylae a. m. a meleg források kapuja), ókori időktől
fogva hires szoros Lokrisz és Malisz között, mely a maliszi tengeröböl és az
Oeta hegynek egyik nyulványa mentén csaknem egy órajárásnyi hosszuságban és
alig 50-60 lépésnyi szélességben terjedt és fontos sztratégiai utat képezett,
sánccal volt megerősítve és kapukkal elzárva. Különösen ismeretes és hires amaz
önfeláldozó küzdelemről, melyet Kr. e. 480. Leonidas (l. o.) és társai
folytattak Xerxesnek túlnyomó hadereje ellen. Kr. e. 278. ugyancsak itt akarták
feltartóztatni a görögök a rájuk támadt rabló keltákat. 191. Acilius Glabrio
győzött e helyen Nagy Antiochos felett, kinek csapatait M. Porcius Cato a
hegyek ösvényein által megkerülte. A görög szabadságharcban is többször
küzdöttek itt (1821 szept. 6. és 1822 jul. 8. és 14.), de a változott geologiai
viszonyok nagyot változtattak e szoros katonai jelentőségén. A spercheios
(Hellada) és más hegyi vizek áradmányföldje egyre szélesebbé tette a szorost, ugy
hogy nyáron, midőn a parti mocsarak kiszáradnak, tulajdonképen nem is lehet
szorosról beszélni, csak télen vezet egy keskeny kőtöltés a mocsarakon által.
Bizonyára azért hanyagolták el, illetőleg adták fel a legújabb időben mint
sztratégiai pontot. V. ö. Gordon, Account of two visits to the Anopaea or the
highlands above Thermopylae (Athén 1838).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|