Termopilák

(Thermopylae a. m. a meleg források kapuja), ókori időktől fogva hires szoros Lokrisz és Malisz között, mely a maliszi tengeröböl és az Oeta hegynek egyik nyulványa mentén csaknem egy órajárásnyi hosszuságban és alig 50-60 lépésnyi szélességben terjedt és fontos sztratégiai utat képezett, sánccal volt megerősítve és kapukkal elzárva. Különösen ismeretes és hires amaz önfeláldozó küzdelemről, melyet Kr. e. 480. Leonidas (l. o.) és társai folytattak Xerxesnek túlnyomó hadereje ellen. Kr. e. 278. ugyancsak itt akarták feltartóztatni a görögök a rájuk támadt rabló keltákat. 191. Acilius Glabrio győzött e helyen Nagy Antiochos felett, kinek csapatait M. Porcius Cato a hegyek ösvényein által megkerülte. A görög szabadságharcban is többször küzdöttek itt (1821 szept. 6. és 1822 jul. 8. és 14.), de a változott geologiai viszonyok nagyot változtattak e szoros katonai jelentőségén. A spercheios (Hellada) és más hegyi vizek áradmányföldje egyre szélesebbé tette a szorost, ugy hogy nyáron, midőn a parti mocsarak kiszáradnak, tulajdonképen nem is lehet szorosról beszélni, csak télen vezet egy keskeny kőtöltés a mocsarakon által. Bizonyára azért hanyagolták el, illetőleg adták fel a legújabb időben mint sztratégiai pontot. V. ö. Gordon, Account of two visits to the Anopaea or the highlands above Thermopylae (Athén 1838).

Forrás: Pallas Nagylexikon