Terrasse
építészet
(ejtsd: terász), az építészetben valamely épület előtt
elterülő, feltöltött, gyámolító falaktól tartott, balusztráddal szegélyezett,
vizszintes talaju tér (parkozva v. a nélkül) sétálásra, a kilátás élvezésére
stb. Rendszerint ott készül, ahol az épület előtti térség meneteles. T.-ok
továbbá azok a lépcsőszerüen, fokozatosan emelkedő területek, melyek vagy a
földmívelés által keletkeztek, mint a lombardiai, khinai stb. kerti mívelésnél,
vagy a vizek munkásságának eredményei. A vizektől létrehozott T.-ok vagy
szinlők megmutatják, hogy valamikor hol voltak a partok. A tengerparti szinlők
a partok emelkedésének a tanubizonyságai. A tavak és folyók melletti szinlők
rendesen csak a viz szinének apadásáról tanuskodnak. A Balaton régi szinlőit
Lóczy Lajos annak jeléül tekinti, hogy ezen nagy tanunk viztömege az idők
folyamán nagyon megfogyott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|