Tertullianus
híres emberek
Quintus Septimius Florus, latin egyházi iró (scriptor
ecclesiae), szül. Karthagóban 160 körül, meghalt 240 körül. Tanult filozofiát,
szépművészetet, szorgalmasan gyakorolta magát e szónoklásban és gazdag kincset
gyüjtött magának történelmi és régészeti ismeretekből. Különösen azonban,
állami hivatalt óhajtván, a jogi tudományokat ápolta. Érettebb, minegy 30-36
éves korában lett keresztény. Tüzes természete és mogorva kedélye, melyeket a
keresztény szelidség nem ellensúlyozott, 203-204. azonban a montanisták (l. o.)
felekezetébe hajtotta, kik nagyobb szigorusággal dicsekedtek és a katolikusokat
lenézték. Ez időtől kezdve épp oly buzgósággal, mint előbb az egyház mellett,
küzdött a montanisták mellett és támadta az egyházat. Nyugtalan és a közönséges
életen túltörő lelke azonban a montanistákkal is meghasonlott és külön
montanista felekezetet alapított, a tertullianistákat, kik csak a V. sz.-ig
tartották fenn magukat. Az a vélemény, hogy T. halála előtt visszatért az
egyházba, bebizonyítva nincsen és T. különös jellemében határozott
ellenmondásra talál. Műveit kiadták: Rhenanus (Basel 1521); Gelenius (u. o.
1539 és 1550); De la Barre Lőrinc (Páris 1580); De la Corda Lajos (u. o. 1624,
1630 és 1641); Rigaltius (u. o. 1628, Velence 1744) stb. Legújabban Migne,
Patrologiae cursus completus. Series I. (Páris 1843) és Oehler F. (Lipcse 1853,
esztetikai és magyarázó jegyzetekkel). Az összkiadásokon kivül egyes művei is
többszörösen kiadattak. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (X. köt., 745-765.
old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|