Testület

(universitas personarum, collegium, corporatio, corpus), több természeti személynek, meghatározott tartós célra szervezett s államilag önálló jogalanynak elismert egyesülete. A T. alzatát (substratum) tehát az egyesült természeti személyek teszik ugyan, de azért a T. nem azonos sem az adott időben létező tagoknak összességével, hanem azoktól különböző önálló jogalany. A T. tagjai a T.-tel mint önálló jogalannyal állanak szemben. A T., a tagok azonossága nem lényeges s a T. azonos marad, habár valamennyi tagjában változás történt. A T. vagyona nem a tagoké és a T. adóssága nem a tagoknak magánadóssága. A T. szervezetét az alapszabály (statutum) határozza meg. A tagok alapszabályszerü többségének akarata a T.-nek akarata, amely azután természetesen ugy a kisebbségre, mint a későbben belépő tagokra kötelező. Egyszer nyilvánított akaratát a T. csak alapszabályszerüen meghatározott módon változtathatja meg. Vannak köz- és magán-T.-ek, amazok a tételes jog rendeletéből, emezek egyéni szabad elhatározásból keletkeznek. A T. jogképessége a természeti személyek jogképességével nem egyenlő, jelesül már annyiban, amennyiben a dolog természeténél fogva egyenlő nem lehet. A T. gazdálkodhatik, perlekedhetik, jogügyleteket köthet, de p. nem nősülhet; jogképessége tehát a magánjog terén jobbára a vagyonjogra szorítkozik s nem terjed ki a családi s oly személyi jogokra, amelyek emberi egyéniség nélkül nem gyakorolhatók. A köztestületeket a tételes jog határain belül közjogok is illetik meg. A T. képviselőinek tilos cselekvénye folytán nem felelős, hanem felelős az a tag, aki a tilos cselekményt elkövette v. elkövetését elrendelte. A T. elenyészik, ha valamennyi tagját elveszti; ha a törvény v. itélet azt jogi személyiségétől megfosztja; ha feloszlik; időre v. bontó feltétel alatt keletkezett T. az időnek, amelyre alakult lejártával, illetve a feltétel bekövetkeztével.

A T. jogi személyiséggel biró személyösszesség, de - némelyek szerint - nem minden ilyen személyösszesség T. Igy a T.-től különböző személyösszességek közt az intézeteket s az államkincstárt szokták tekinteni; nemkülönben a korunkban oly nagy szerepet játszó részvénytársaságokat. Az utóbbiaknál is a tagok a részvénytársaság vagyonához idegenek viszonyában állhatnak, éppen ugy mint a T.-i tagok a T. vagyonához; de hogy részvénytársaságnál a vagyon érdemileg mégis a részvényesek vagyona, holott a testületi vagyon a testületi tagokra feltétlenül idegen vagyon, az legjobban kitünik abból, hogy ha a T. megszünik, vagyona legalább annyiban amennyiben az alapszabályok máskép nem intézkednek, uratlan vagyonná lesz; a részvénytársaság vagyona ellenben a tagok közt felosztás alá kerül. A közjogi T.-ek között első helyet foglal maga az állam; ily közjogi T.-ek továbbá hazánkban a törvényhatóságok és a községek. Ezek az állami közjogi T.-ek. Ezektől különállanak, de szintén közjogi T.-ek az egyházi T.-ek; jelesül a törvényesen bevett v. törvényesen elismert vallásnak egyházi közönségei, vagyis a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyetemei és a törvényesen elismert vallásfelekezetek mint elismert T.-ek és ezeknek egyes egyházközségei, a káptalanok és egyházi szerzetek. Magán T.-ek a különböző szellemi és anyagi érdekek előmozdítására szolgáló s jogi személyiséggel felruházott társulatok és egyesületek és a közbirtokosságok, de a csekély különbségek dacára ide sorolhatók a részvénytársaságok is; azelőtt a céhek is ide tartoztak. Igy értelmezve, a T. és a jogi személyiséggel biró személyösszesség fogalmai teljesen összeesnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon