(error), hamis itéletnek igaz gyanánt való elfogadása.
Szokás a formai T.-t a tartalmitól különböztetni meg; amaz a gondolkodás
törvényeinek mellőzéséből, ellenök való vétségből származik; emez a tárgy
mivoltának félreismeréséből, nem-ismeréséből. Többnyire azonban mindkét forrás
együttesen szolgáltat a T.-re okokat. Mert valamely tárgy természetének
félreismerése rendszerint abból származik, hogy a tárgyak megismerésének formai
törvényei ellen vétettünk.
Jogi értelemben T. és tudatlanság (ignorantia) szorosabb
értelemben abban különböznek egymástól, hogy az utóbbi valaminek nem tudását,
az előbbi pedig valaminek a valóságtól eltérő tudását jelenti. Tudatlanság az,
ha valaki nem tudja, hogy valami létezik vagy nem létezik; T. ellenben annál
fordul elő, aki a létezőt nem létezőnek, a nem létezőt létezőnek veszi. Jogi
hatályára nézve a kettő között nincs különbség, s az előbbi alatt az utóbbit is
szokás érteni. A T. lehet kétféle: jogi T. (error juris) és ténybeli T. (error
facti), a szerint, amint jogtételekre vagy jogi tényekre vonatkozik. A
jogtételeknek nem tudása azoknak alkalmazását ki nem zárja, ami nagyon
természetes, mert a törvény kötelező ereje nem tehető függővé attól, hogy az
állampolgárok a törvénnyel megismerkedni akarnak-e vagy sem. Ez a tétel a
magánjogban és a büntető jogban egyaránt áll. De megjegyzendő, hogy jogi T.
alatt a büntető jogban csak a büntető törvényre vonatkozó T. értendő, mig a
polgári jogra vonatkozó T. a ténybeli T. fogalma alá esik. A ténybeli T.
ellenben igenis méltatásban részesül. A magánjogban azonban csak akkor, ha
lényeges és menthető. Hogy mikor lényeges a T., az a különböző jogügyletek
szerint különböző (l. Érvénytelen jogügyletek). A büntető jog a szándékos
büncselekményeknél a ténybeli T.-re - amelyhez a polgári jogtételek körüli T.
is tartozik - azt a szabályt tartalmazza, hogy: nem számíthatók be a bűntett
tényálladékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó
ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással.
Vajjon ez a T. menthető v. menthetetlen, az különbséget nem tesz. Ennek alapja
az, hogy ily esetben bűnös szándékról szó nem lehet. Nem tolvaj az, aki azért
veszi el a dolgot, mert az hiszi, hogy az övé, s nem tudja, hogy az másé. Éppen
azért, mert a T. a bűntett alanyi elemét zárja ki, illetőleg módosítja, a
szándékos büntetendő cselekményekre vonatkozó fenti szabály a gondatlanságból
elkövetett cselekményekre csak az esetben alkalmazható, ha az érintett
körülmények nemtudása már magában nem gondatlanság.
Forrás: Pallas Nagylexikon