Tezel

János (Tetzel, tulajdonkép Diez vagy Diezel), német dominikánus és búcsuhirdető, szül. Lipcsében 1450-60 között, megh. u. o. 1519 jul. Alsóbb iskoláinak elvégzése után a lipcsei egyetemen 1482. filologiát, filozofiát, teologiát és szónoklattant tanult. 1489. belépett a szt. Domokos rendjébe, ahol szorgalma által csakhamar megnyerte elüljáróinak kegyét. Mint népszónok kitünvén, reá bizták a búcsuhirdetést, melyet mindenhol, bár a búcsunak túlságos és gyakran megbotránkoztató dicsérgetésével, nagy eredménnyel végzett. 1516. az egész Németország búcsuhirdetőjévé lőn kinevezve a római Szt.-Péter-templom építésének befejezése céljából. Hogy ekkor sem hagyott föl előbbi modorával és igen ment a pénz után, nem lehet tagadni. Sok ellenmondással is találkozott és Luthernek alkalmat szolgáltatott az 1517-iki tételekre. T. nyilvánosan elégette Luther tételeit és azokra más tételekkel felelt, hogy egyúttal a teologiai doktor rangot is elnyerje, mire a vittenbergai tanulók az ő tételeit égették el. T. 1518 máj. Luther támadására könyvet irt, amelyben Luther tanítását a búcsuról és malasztról cáfolta s a kat. tant világosan kifejtette. Életrajzát megirták katolikus részről: Gröne, Hermann; protestáns részről: Hoffmann, Körner stb. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (X. köt.) és Hergenröther, Kirchengeschichte.

Forrás: Pallas Nagylexikon