Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Thaly... ----

Magyar Magyar Német Német
Thaly... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Thaly

1. Emil, technikus, a dunagőzhajózási társaság igazgatója, született Nagy-Surányban (Nyitra) 1842 nov. 21. Gimnáziumi oktatást Komáromban, később Kecskeméten nyert. Szülői, eltérve a régi nemesházbeli szokástól, 1855-ben a budai reáliskolába adták; innen pedig 1860-ban a József-műegyetem hallgatójává lett, ahol a mérnöki tudományokat s a vegytant nagy sikerrel tanulta; 1865. a technikai tanulmányokat befejezvén, a gyakorlati életbe lépett. Első gyakorlati szereplése az északkeleti vasút nyomjelzéseinél folyt le; majd 1866. a kassa-oderbergi vasút tervezéséhez és építéséhez került. 1871.a m. kir. vasútigazgatósághoz, innen az újonnan szervezett főfelügyelőséghez nevezték ki, ahol alapos ismereteket szerezvén a közgazdasági téren, a pest-zimonyi vasút kiépítése idejében emlékiratot dolgozott ki, melynek célja volt igazolni, hogy ezen vonalat helyesebb a Duna jobb partján építeni, hogy a fiumei forgalom és a jobbparti országrész fő vonala legyen. A kormány e javalatot nem fogadta el, de a bécsi hitelbank felkarolta azt és előzetesen T.-t az igazgatói állásra megnyervén, a vonalat kiépítette. 1893. a dunagőzhajózási társulat magyar folyamrészének forgalmi igazgatója és teljhatalmu képviselője lett. Alatta a társulat vezetése annyira nemzeti lett, mint bármely más hazai intézetünknél. 1896. megkapta a miniszteri tanácsosi címet. Az ezredéves ünnepeknél, az orsovai s aldunai fejedelmi látogatás alkalmával rendező-szerepet vitt; vasúti s vizi közekedési kongresszusokban tevékeny részt vett s közelismerést vívott ki; jelen volt legutóbb a stockholmi kongresszuson is s beutazta a skandináv államokat.

2. T. Kálmán, történettudós és politikus, szül. Csépen (Komárom) 1839 jan. 3. A tanulást otthon a szülei háznál kezdte meg s Pozsonyban (1850) és Pápán folytatta; itt a gimnáziumot kijárván, 1856. Budapesten a ref. teologiai intézetbe iratkozott be s később a m. kir. tudomány-egyetemen bölcsészeti és jogi előadásokat hallgatott. 1860. a Pesti Napló munkatársa lett s itt volt négy éven át 1864-ig, amikor a budapesti ref. egyház presbiteriuma a főgimnázium magyar irodalmi tanszékére tanárnak választotta meg. 1869. a tanárságot a honvédelmi minisztérium osztálytanácsosi állásával cserélte föl, hol is a honvédség szervezésében s különösen a katonai műnyelv megállapításában ernyedetlenül közremunkált. 1875 végén azonban ez állásától politikai és egészségi okokból megválva, Pozsonyba költözött s történelmi tanulmányainak élt. 1878. Budapest ferencvárosi kerülete országgyülési képviselőjévé választotta függetlenségi párti programmal, 1881 óta pedig állandóan Debrecen szab. kir. város I. kerületét képviseli s az országgyülésnek különösen hadügyi, oktatásügyi és közművelődési vitáiban vesz tevékeny részt. (V. ö. T. K. országgyülési beszédei 1878-81., Budapest 1881.) Az ezredév emlékére emelt országos hét emlékoszlop felállítását a törvényhozás az ő indítványára fogadta el egyhangulag s azoknak helyét, műformáit stb. mint orsz. biztos ő jelölte ki. Az ezredéves történelmi kiállítás szervezésében tevékeny részt vőn s annak egyik alelnöke volt. A millennium alkalmából a kolozsvári egyetem által a bölcseleti tudományok díszdoktorává választatott. Az országos függetlenségi és 48-a pártnak régi idő óta másodelnöke s az országos véderőbizottság tagja. Első szépirodalmi kisérlete a Bujdosó lélek 1855. jelent meg a Vas Gereben által szerkesztett Budapesti Viszhangban, ezt elbeszélő és lirai költeményeinek hosszu sora követte elszórva a lapokban és folyóiratokban, amelyek később részben összegyüjtve is megjelentek. Ilyenek: Ne bántsd a magyart! (költői beszélyek, regék s balladák, Pest 1857); Zengő liget (lirai és újabb elbeszélő költeményei két kötetben, u. o. 1859); Kárpáti kürt (költemények, u. o. 1860, 2. bővített kiad. a szerző arcképével, ugyanazon évben); Székely kürt (erdélyi regék, mondák, balladák és dalok, 1 köt., u. o. 1861); Szabadság hajnala (1861). Már akkor, midőn ez utóbbi művei megjelentek, foglalkozott történeti kérdésekkel nem csupán költészeti, hanem tudományos szempontból is. Igy 1860. Az ó-budai Fejéregyház mint Árpád temetkezési helyéről irott tanulmánya jelent meg, két év mulva a vargyasi Dániel-család irattárában levő, nagyobbrészt eredeti kéziratok után a Történelmi kalászok 1603-1711. c. oklevélgyüjteményt szerkeszti, melyet Dániel Gábor adott ki (Pest 1862). Ez nyitja meg történeti forráskiadványainak hosszu sorozatát, melyek csaknem kizárólag a Thököly és Rákóczi szereplésére és korára vonatkoznak. A szakfolyóiratokban, mint a Századokban, a Magyar Történelmi Tárban stb. kiadott közleményeit, melyek közül több szintén egész kötet terjedelmü, nem említve, önállóan megjelentek: II. Rákóczi Ferencz emlékiratai a magyarországi háboruról 1701-1711. (2. kiad. Ráth Károllyal együtt, Pest 1866, 3. kiad. 1868, 4. kiad. T. új átdolgozásában, Budapest 1872, 5. kiad. u. o.); Rákóczi-tár, történelmi érdekü naplók, emlékiratok, levelezések, pátensek, hadi szabályok, országgyülési diariumok és törvénycikkek gyüjteménye II. Rákóczi Ferenc korához (2 köt., Pest 1866-68); Dunántúli levéltárak ismertetése, különös tekintettel II. Rákóczi Ferenc korára (Pest 1867, Tört. Ért. I. 3.); Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes irásai (1. köt. 2 részben, 2. köt. Pest 1868-73); II. Rákóczi Ferenc levéltára (Archivum Rákóczianum), bel- és külföldi iratokból bővítve. I. osztály: Had- és belügy (10 köt., Budapest 1873-89. Tartalma: 1-3. kötet: II. Rákóczi Ferenc fejedelem leveleskönyvei 1703-12.; 4-7. köt.: Székesi Bercsényi M. gróf főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez 1704-12.; 8. köt.: Székesi Bercsényi M. gróf leveleskönyvei és más emlékezetre méltó iratai 1705-11.; 9. köt.: Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok 1685-1716; 10. köt.: Pótlékok s betürendes név- és tárgymutató); Történelmi naplók (m. tud. akadémia Monum. XXVII); Bocskay leveleskönyve (Magy. Történelmi Tár); Thököly Imre fejedelem 1691-92-iki leveleskönyve (Budapest 1896, Magyar Tört. Eml. II. oszt. 34). A közzétett igen nagy terjedelmü anyag egy részét fel is dolgozta következő műveiben: Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka (Pest 1865); A nagyszombati harc, hadtörténeti epizód a kurucvilágból; toldalékul: A győrvári harc (Pest 1869); Ocskay László, II. Rákóczi fejedelem dandárnoka és a felsőmagyarországi hadjáratok 1703-10. (Budapest 1880); Dunántúli hadjárat 1707-ben (hadtörténelmi tanulmány, u. o. 1880); Az 1683-iki táborozás történetéhez (u. o. 1883, Tört. Ért. XI. 4.); II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifjusága 1676-1701. (Pozsony 1881, 2. bőv. kiad., 3 arcképpel, u. o. 1884); A székesi gróf Bercsényi-család 1525-1835. (I-III. köt., Budapest 1885-92); Kosztolányi Jávorka Ádám ezredes s a gróf Forgách- és Rákóczi-levéltár (u. o. 1888); Rodostó és a bujdosók sírjai, történelmi kutatások a helyszinén (különlenyomat a Századok 1889-iki évfolyamából, u. o. 1889); Rákóczi-emlékek Törökországban és II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak feltalálása (2. kiadás 1893). Irodalomtörténeti kiadványai kor szerint nagyobbrészt szintén Thököly és Rákóczi korába tartoznak. Önállóan megjelentek: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok a XVI., XVII. és XVIII. sz.-beli eredeti kéziratokból, a régi szétszórt nyomtatványokból összegyüjtve. Toldalék: A bujdosó Balassa Bálintnak két eddig ismeretlen költeménye (2 köt., Pest 1864; a Századok 1871-iki évfolyamában is jelent meg egy nagy közleménye: Ismeretlen históriás énekek a XVI. és XVII. sz-ból címmel); Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez (2 köt., Pest 1872; I. köt.: A bujdosók és Thököly kora 1670-1700. Toldalék: XVI. levél Gyöngyösi Istvántól [1663-1703]. II. köt.: Rákóczi F. kora 1703-35. Toldalék: Két latin ének [1703-11]); Az első hazai hirlap. 1705-10. (Budapest 1879, Tört. Ért. VIII. 4.); Irodalom- és mívelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Toldalékul: Kurucvilági kiadatlan költemények tára (u. o. 1885); Bercsényi házassága. Tört. ének 1695-ből, Irta Kőszegi Pál. A Varsóban levő eredeti kéziratról közli Th. K. Toldalék: Actio curiosa, magyar történeti szinjáték 1678-ból (u. o. 1894). Ezeken kivül rendkivül sok közleménye, eredeti dolgozata, helyreigazítása, felszólalása stb. jelent meg az Akadémiai Értesítőben, Archaeologiai Értesítőben, Századokban, Turulban, Hadtörtéeti Közleményekben, Könyvszemlében és csaknem minden szakfolyóiratban. A magyar történelmi társulat alapításában szintén nagy érdemei vannak. Ipolyival, Pesty Frigyessel, Rómerrel ő is tagja volt az alapszabályok kidolgozására választott bizottságnak s később a megalakult társulatnak első titkára és 1867 jul. megindított folyóiratát, a Századokat ő szerkesztette 1875 szept.-ig (I-IX. évf. 1-7. füz.), amikor a szerkesztést Szilágyi Sándornak adta át. A társulat levéltári és könyvtári kutatásokkal összekötött vidéki kirándulásainak is Szabó Károllyal együtt egyik éltető lelke volt. Jelenleg a társulat alelnöke. Tudományos működéséért a m. tud. akadémia már 1864 jan. 20. levelező, 1880 máj. 20. rendes tagjává választotta s történelmi, archeologiai és hadtudományi bizottságának, valamint a magyar heraldikai és genealogiai társaság, az országos régészeti és embertani társulat, az orsz. műemlékek bizottságának beltagja, a pozsonyi Toldy-kör elnöke, a milanói és torinói kir. tud. akadémia külföldi tagja, a török császári Medsidje-rend harmadik osztályának, az olasz kir. Lázár- és San-Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjének tulajdonosa.

3. T. Zsigmond, 1848-49-iki honvédezredes és erődítési igazgató, szül. Csépen (Komárom) 1814., megh. Losoncon 1886 máj. 14. A szabadságharc kitörése előtt polgári mérnök volt; 1848. a komáromvármegyei önkéntes zászlóaljba állott s századosi ranggal részt vett a móri ütközetben, hol meg is sebesült. 1849 jan. 5. Komáromba ment s nemsokára ezután megkapta az őrnagyi kinevezést s a táborkarhoz osztották be. Kossuthnak mindvégig bizalmas embere maradt s Komáromban az ő megbizásából kisérte figyelemmel Klapka megatartását. A komáromi vár feladásának ellensége volt s Klapka ellen összeesküvést is szőtt s e miatt ez el is fogatta. A kapitulációt sem irta alá. Komáromot elhagyva, Erdélybe ment, itt elfogták, de a fogságból szerencsésen kimenekült s külföldre ment s egy ideig Brüsszelben, majd Londonban és Párisban tartózkodott s később Jersey szigetén telepedett le. 1866. visszatért a nélkül, hogy amnesztiát kapott volna s Puszta-Szt.-Mihályon (Komárom) vonta meg magát. Külföldi tartózkodása alatt adta ki: The fortress of Komárom (Comorn) during the war of independence in Hungary in 1848-49 (London 1852). V. ö. idősb Szinnyei József, Komárom 1848-1849.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is