Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Than... ----

Magyar Magyar Német Német
Than... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Than

1. Károly (apáti), kémikus, a budapesti tud. egyetemen a kémia tanára, szül. Ó-Becsén 1834 dec. 20. Tizennégy éves korában részt vett szabadságharcban előbb mint főlövész, később mint tűzmester Bem hadseregében. A zsibói fegyverletétel után a gyógyszerészi pályára lépett és Szimonides Antal meg Rohrbach Antal vezetése alatt sok kémiai ismeretet sajátított el. Szegeden 1855. kitünő eredménnyel tette le az érettségi vizsgálatot. Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ahol az orvosi szaktudományok mellett Redtenbacher vezetése alatt főleg kémiával foglalkozott és 1858. a kémia doktora lett. 1858-ban külföldi ösztöndíjjal egy évet töltött Bunsen hires laboratoriumában Heidelbergában, ahol Kirchhoff, Hesse és Cantor tanárok előadásait is hallgatta; majd felkereste Páris nevezetesebb tanintézeteit is, hogy ismereteit gyarapítsa. 1859-ben Bécsben mint tanársegéd, majd mint magántanár folytatta működését; 1860. a pesti egyetemen a kémiai tanszék helyettes tanára, 1862 jul. 18-én pedig e tanszéknek rendes tanára lett. Ettől az időtől kezdve egész erejét arra szentelte, hogy hazánkban a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság ügyét hiven szolgálja. A kémia tanításának módszerét az egyetemen tökéletesen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. Lankadatlan buzgalmának sikerült kieszközölnie azt, hogy a kémia tanítására és mívelésére alkalmas intézet létesíttessék, amely az ő tervei szerint 1872-re el is készült és amelynek célszerü beosztása és gondos felszerelése európai hirü lett, ugyannyira, hogy a később épült intézetek szervezésekor az ő tapasztalatait értékesítették Birminghamben, Champaigneban, Rómában, Grazban és Aachenben. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871. az akadémia elébe terjesztette és 1875-76. rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét. Sokoldalu tevékenységét nem egyszer vette igénybe a közegészségügyi tanács is és különösen a Magyar gyógyszerkönyv kidolgozása körül kiváló érdemeket szerzett; közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett 1885-ben Fodor József és Balló Mátyás tanárok társaságában a fővárosnak vizzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával célszerü módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Ámbár a tanítás nagy terhet rótt vállaira és sok hivatalos dolog forgácsolta szét idejét, egész sorozat telik ki értekezéseiből, amelyeket többnyire az akadémiában, a természettudományi társulat közlönyében és külföldi szaklapokban tett közzé. Önálló buvárkodása eredményeinek közlését 1858-ban Bécsben kezdette meg a platincián-etilről és a rumicinről készített dolgozataival; ezek után következett: A propilén elnyelési együtthatója, A jód-etilén hatása a cinkre, amelyeket Heidelbergában végzett be és pedig az utolsót Wanklyn társaságában. A m. tud. akadémián közölte: A vegyelemek paránysúlyáról (1861); A szalmiák szabályellenes gőzéről (1863); Az ásványvizek elemzésének összeállításáról (1864); Az anyag benső szerkezetéről (1864); Az ozonképződésről gyors égéseknél (1866); A szénélegkénegről (1867); A vegyértékek törvényéről (1873); Vegyerélytani vizsgálatok (1877 és 1880); A gazometrikus módszerek kibővítéséről (1885); A volumetrikus normál oldatok készítéséről (1888 és 1889); A molekulasúlyok térfogatának egységéről (1888); Az ásványvizeknek kémiai konstituciójáról és összehasonlításáról (1890) stb. A gyakorlati oktatás céljaira irta meg 1888. Feladatok a kémiai gyakorlatokhoz és 1895. A qualitativ kémiai analizis elemei c. munkáját. Nagyobb szabásu művének A kisérleti kémia elemeinek első kötete (Általános kémia) 1897. jelent meg. Időközben számos ásványvizet analizált, melyeket szintén a m. tud. akadémián mutatott be. Ilyenek a Deák Ferenc keserüviz (1862), a polhorai sósforrás, a csizi jódtartalmu forrás (1886), a harkányi kénes hévviz (1886), a margitszigeti hévforrás, a borszéki főkút, a városligeti artézi kút (1880); a szilácsi vasas vizek (1885). Emlékbeszédeket tartott a m. tud. akadémián Liebig Justus, Regnault H. V. és St. Claire Deville akadémiánk elhunyt kültagjai felett. Ezenkivül a tanítás és kutatás céljaira számtalan új készüléket szerkesztett vagy módosított, amelyeket leginkább a Természettudományi Közlönyben tett közzé Néhány új kémiai készülékről és Előadási kisérletek cím alatt. A kémia népszerüsítésében a legkiválóbb tevékenységet fejtette ki a természettudományi társulat estélyein: a Gramme-féle gépről; Visszapillantás a multakra stb. tartott előadásai által. Az ő kezdeményezésére és lankadatlan buzgalma folytán indult meg a Magyar Kémiai Folyóirat 1895. E lexikon kémiai részének szakszerkesztője. De nemcsak mint tanár és tudós, hanem mint a társadalmi élet fáradhatatlan munkása is megtette kötelességét. A természettudományi társulatnak 1860 óta tagja, 1862-72. alelnöke, 1872-80. pedig fáradhatatlan elnöke volt és a társulat érdemeiért azzal rótta le elismerését, hogy tiszteleti taggá választotta. A m. tud. akadémia 1860. levelező taggá és 1870. rendes taggá választotta; 1876 óta tagja az igazgatótanácsnak és 1887. a III. osztály elnökségével tisztelték meg. Ezenkivül tiszteleti tagja számos bel- és külföldi egyesületnek is. Tanártársai két ízben tisztelték meg bizalmukkal, ugyanis 1866-1867. tanévben a bölcsészeti kar dékánjának és 1875-76. pedig az egyetem rektorának választották meg. A korona is érdemeinek elismeréséül 1872. királyi tanácsosi címmel, 1873. a III. oszt. vaskorona-, 1890. Pro litteris et artibus rendjellel tüntette ki és 1895. a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. V. ö. Vasárnapi Újság (1888. 3. sz.).

2. T. Mór, történeti és arcképfestő, született Ó-Becsén (Bács) 1828 jun. 19. A gimnáziumot Kalocsán végezte, a filozofiát és jogot Pesten, de tanulmányait félbeszakította a szabadságharc. Than a táborozás alatt két éven át folyvást az alföldi lázat hordta magával s ennek tulajdonítható, hogy később nem sorozták be a császári seregbe. Már mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal, a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy a művészi pályára lép. Bécsbe utazott tehát és itt Rahl Károly vezetése alatt folytatta tanulmányait, kinek helyettese is volt. Később Párisba, onnan pedig Olaszországba utazott, hol több évet töltött, mig a 60-as évek elején visszatért hazájába és Budapesten nyitott műtermet. Még Bécsben festette Jelenet egy magyar csárdában, Magyar puszta tavasszal, Nyáry Lőrinc elfogatása 1552. címü képeit s Párisban rajzolta hires Mohácsi csatáját, mely másolatok útján is nagyon ismeretessé vált. 1867. a párisi Salonban Fata morganájával keltett nagy feltünést. Nevezetesebb munkái: Attila lakomája; Jelenet az ónodi országgyülésből 1706 jun. 6.; Alkony a pusztán, Imre király András herceg táborában (1204); Zápolya halála; László király és Habsburgi Rudolf találkozása a harctéren az Ottokár fölött nyert győzelem után; Szent Lászlót vezérükké választják a keresztesek; Kálmán király megtiltja a boszorkánypöröket; IV. Béla újra benépesíti az országot; Nagy Lajos fogadja a külföldi követeket; Mátyás király tudósai körében. Than mint freskó-festő is nagy tevékenységet fejtett ki. Újabb időkben festette a nemzeti muzeum lépcsőházának 22 öles frízét, mely a magyar művelődés történetének főbb mozzanatait ábrázolja, a ferencvárosi templom freskóit s a központi vasúti indóház nagy felfestményét. Arcképei közül I. Ferenc József király, Deák Ferenc és Liszt Ferenc természet után festett hasonmásait említjük. Than, mielőtt a nemzeti muzeum képtárőrévé lett volna, újra hosszabb időt töltött Olaszországban, különösen pedig Firenze vidékén. Itt az amateurök nagyra becsülték művészetét s elhalmozták megbizásokkal.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is