Thana

Tana, Kézai Simon mester krónikája (I. fej. 2. §) szerint «a Jáfet magvából eredt Menróth óriás» (Szabó Károly ford.) atyja (l. Menrót). Jáfetnek a Genezisben (X. fej.) elősorolt ivadékai között azonban ilyen nevü nem találkozik. De hogy a középkori rabbinisztikus hagyomány is a Jáfet ivadékai sorába iktatta a magyar nemzetet, azt az ótestamentomi apokrif könyvek egyike, a Jasar is bizonyítja, melynek egyik későkori betoldása szerint (Section Noé, Ed. Migue, Encycl. théol., Dict. des Apocr., 2. köt. 1109.) Thogarmának, Gomer fiának és Jáfet unokájának a fiai tiz nemzetséget alapítottak. E tiz nemzetség egyike a rabbinisztikus betoldás szerint a magyar is, melynek testvérnépei ugyanazon forrásban: a kazár, a bessenyő, a bolgár, a török és még néhány bajosan megfejthető nevü nép. A Genezissel csak ott kerül nemzeti krónikáink genealogiája ellenmondásba, ahol a Kézainál Menroth nevü őst a bibliai Nemroddal látjuk azonosulni, mint a budai, pozsonyi, dubnici krónikákban és Thuróczynál. Nemród (Nimrod) ugyanis a Genezis (X. fej. 8.) szerint Chus fia, ez meg Cham fia (X. fej. 6.) volt. Anonymus egyenesen Magógtól, a Jáfet második fiától származtatja (I. fej.) nemzetünket, el is árulván mindjárt naivul a származtatás alapját, midőn igy szól nyomban utána: «s azon nemzetet Magóg királyról nevezték magyernek».

Forrás: Pallas Nagylexikon