Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Theodosius... ----

Magyar Magyar Német Német
Theodosius... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Theodosius

híres emberek

1. (I.), a Nagy, római császár, Theodosius Flavius római hadvezér fia, szül. Kr. u. 346. Caucában (Hispania), megh. Milanóban 395 jan. 17. A hadviselés tudományát édes apájtól tanulta, akit britanniai és afrikai hadjárataiban elkisért. Atyjának halála után egy ideig visszavonultan gazdálkodott, miglen Gratianus 378. a gótok ellen küldötte, akik Trákiában garázdálkodtak. A következő évben úrrá tette a nyugati tartományok felett, ami egyértelmü volt a barbárokkal folytatandó örökös küzdelemmel. Először a gótokat győzte le és nyerte meg, de ez oly erőfeszítésébe került, hogy halálos betegségbe esett, mely alkalommal félig holtan felvette a keresztséget. Ez utóbbit erélyesen terjesztette és védelmezte, Arius hivei ellen kemény rendeletet bocsátott ki, egyúttal azonban jeles törvényhozónak is bizonyult. Gratianusnak Maximus ellen való küzdelmében az előbbinek bukását képtelen volt megakadályozni, a római világban kitört vallási villongások annyira megbénították minden erejét, hogy mindössze Itáliát és még néhány tartományt volt képes Gratianus kiskoru fia, II. Valentinianus részére megtartani. 387. Alexandria és Antiokia lázadtak föl elleme; T. keményen megbüntette a két várost, azután kitört a háboru közte és Maximus között, aki átkelt az Alpeseken, meghódította Itáliát és Afrikát, T.-szal szemben azonban elhagyta a szerencse. T. ismételten legyőzte, majd Aquilejában körülfogta, foglyul ejtette és kivégeztette (388 aug. 27.). Győzelmének kiaknázásában nemes mérséklettel járt el, nyugatot visszaadta Valentinianusnak, maga pedig 389. Rómába ment, hol nemcsak harci diadalt ült, hanem a pogányságot is, Symmachos erős védekezése dacára, teljesen elnyomta. 390. keményen megfenyítette Tesszalonikének felkelő lakosait, majd Konstantinápolyba visszatérve, újból megkezdette kettős harcát a pogányok és ariánusok ellen. Időközben Valentinianust a frank Arbogast megölte és legkedvesebb emberét, Eugeniust ültette a trónra. T. nagy sereget gyüjtött ellenök, amelynek parancsnokai nem kisebb hadverzérek voltak mint Gainas és Tilicho. A döntő csata ismét Aquileja mellett volt 394-ben. T. győzött és győzelmét arra használta fel, hogy az újra éledő pogányságnak megadja a halálos döfést, ami legjobban abból tünik ki, hogy az olimpiászok szerint való számításnak fonala is ekkor szakad meg. Nemsokára azután a nyugati birodalom kormányát fiára Honoriusra bizta, gyámjául pedig Stilichót rendelte. V. ö. Rauschen, Jahrbücher d. christlichen Kirche unter Kaiser Theod. d. Grossen (Freiburg 1897); Schnürer, Die politische Stellung des Papstthums unter Theodosius dem Grossen (Historisches Jahrbuch 1889).

2. T. (II.), bizánci császár, az előbbinek unokája, Arcadiusnak fia, szül. 400. és már 408. atyja halála után átvette a Kelet kormányzatát. 421. lépett házasságra Athenaisszal, Leontios bölcselő leányával, aki a keresztségben Aelis Eudoxia nevet nyert. 422. elhatározó győzelmet aratott a persákon, mely maradandó békének szolgált alapjául. 430. fordulat állt be T.-nak eleinte annyira szerencsés uralkodásában. Külső és belső ellenségekhez (vandalok, lázadások Palesztinában és Szíriában) elemi csapások és egyházi villongások járultak. Utolsó napjait egyházi villongások, elemi csapások és barbár (első sorban hunn) támadások keserítették meg. Meghalt 450-ben. A róla elnevezett Codex Theodosianus, melyet 443 óta a birodalomnak nyugati része is elfogadott, 16 könyvben magában foglalta a Nagy Konstantin óta megjelent császári rendeleteket (ius principale). A keletrómai birodalomban beolvadt a Justinianus-féle gyüjteménybe; nyugaton csakhamar megrövidítették és csaknem az egész első harmadrész ilyen rövidített alakban jutott reánk. Kiadásai közül régebben méltán volt hires a Gothofredus-féle (Lyon 1655), legújabb kiadása a Haenel-féle a bonni Corpus iuris anteiustiniani II. kötetében (Bonn 1842). Jellemzése Zimmerntől (Geschichte des römischen Privatrechtes, I. 1, 165. s köv.) és Krügertől (Quellen und Literatur des römischen Rechtes, 285. s köv. old.). L. még Keletrómai birodalom, hol III. T.-ról is szó van.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is