Theognis

ó-görög elegiaköltő, megarai születésü és a Kr. e. VI. sz. második felében virágzott. Szülőföldjén nagy politikai harcokat kellett végigküzdenie, melyekben azt a pártot, melyhez ő is tartozott, a születési nemesség pártját, vereség érte. T. birtokait elkobozták; ő maga mint száműzott járta be Sziciliát, Eubeát és Spártát. Később abbahagyta a pártküzdelmet és visszatért hazájába, a nélkül azonban, hogy akár birtokait visszakapta, akár arisztokratikus elveiről lemondott volna. Reánk jutott egy 694 disztichonban álló mondásgyüjteménye két részben, melyek közül az első erkölcspolitikai, a második szerelmes jellegü és tartalmu. Kiadásai közül említendő a Bekker-féle (Berlin 1815 és 1827); a magyarázatot és a költemények egymásutánját tisztázta a Welcker-féle (Frankfurt 1826); újabb kiadások: a Ziegleré (2. kiad. Tübinga 1880) és Sitzleré (Heidelberga 1880). Tanulmányok: Couat, Le second livre d"élégies attribué aT. (Bordeaux 1883); Nietzsche, Zur Geschichte der T. Spruchsammlung (Rheinisches Museum XXII.). Magyarul: Ponori Thewrewk Árpád T. címü művén kivül (fordítások, Budapest 1875): Holozsnyay Irén, T. születéshelye és ideje (Egyetemes Philologiai Közlöny 1895); Boros Gábor, A görög elegia az alexandrin-korig (u. o. VII). T. művei közül egyes részletek fordítása a fentebbi tanulmányban jelent meg, azonkivül a Halhatatlanságot fordította Cserei József (Délmagyarországi Közlöny 1893, 32. sz.). Egyik epigrammáját fordította Ponori Thewrewk Emil (Egyetemes Philologiai Közlöny.

Forrás: Pallas Nagylexikon