Theognis
név
ó-görög elegiaköltő, megarai születésü és a Kr. e. VI. sz.
második felében virágzott. Szülőföldjén nagy politikai harcokat kellett
végigküzdenie, melyekben azt a pártot, melyhez ő is tartozott, a születési
nemesség pártját, vereség érte. T. birtokait elkobozták; ő maga mint száműzott
járta be Sziciliát, Eubeát és Spártát. Később abbahagyta a pártküzdelmet és
visszatért hazájába, a nélkül azonban, hogy akár birtokait visszakapta, akár
arisztokratikus elveiről lemondott volna. Reánk jutott egy 694 disztichonban
álló mondásgyüjteménye két részben, melyek közül az első erkölcspolitikai, a
második szerelmes jellegü és tartalmu. Kiadásai közül említendő a Bekker-féle
(Berlin 1815 és 1827); a magyarázatot és a költemények egymásutánját tisztázta
a Welcker-féle (Frankfurt 1826); újabb kiadások: a Ziegleré (2. kiad. Tübinga
1880) és Sitzleré (Heidelberga 1880). Tanulmányok: Couat, Le second livre
d"élégies attribué aT. (Bordeaux 1883); Nietzsche, Zur Geschichte der T.
Spruchsammlung (Rheinisches Museum XXII.). Magyarul: Ponori Thewrewk Árpád T.
címü művén kivül (fordítások, Budapest 1875): Holozsnyay Irén, T. születéshelye
és ideje (Egyetemes Philologiai Közlöny 1895); Boros Gábor, A görög elegia az
alexandrin-korig (u. o. VII). T. művei közül egyes részletek fordítása a
fentebbi tanulmányban jelent meg, azonkivül a Halhatatlanságot fordította
Cserei József (Délmagyarországi Közlöny 1893, 32. sz.). Egyik epigrammáját
fordította Ponori Thewrewk Emil (Egyetemes Philologiai Közlöny.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|