Theophilus

az ördöggel kötött szövetsége által Faust elődje. A legenda szerint a VI. sz.-ban vicedominus vagy püspökhelyettes volt Adanában, Kilikiában. Püspöke halála után egyhangulag utódává választották, amit azonban szerénységből visszautasított. Az új püspök megsértette és előbbi hivatalától megfosztotta. Ekkor egy bűvésznél keresett segélyt, ki aztán az ördögök gyülekezetébe vezette, melynek főnöke megtagadtatta vele Krisztust és Máriát és lelkét irásban kikötötte magának. Püspöke másnap reggel újra viszahelyezte méltóságaiba, megbánta tettét és negyven napi bőjt és ima által megindította Máriát, hogy fiánál bűnbocsánatot eszközöljön ki számára s az irást visszavegye az ördögtől. T. harmadnapra meghalt. Ezt a legendát, melynek szerzőségét valami teljesen ismeretlen Eutychianusra vezetik vissza, a X. sz.-ban egy ismeretlen Paulus nevü nápolyi pap nyugatra vitte, ahol csakhamar elterjedt. Már a X. sz.-ban versekben dolgozta fel Roswitha és hasonlóképen latin versekben 1123. Marbod rennesi püspök, a Freisingi Ottó folytatója (kiadta Meyer Vilmos, München 1873). Francia, német és hollandi nyelven is feldolgozták, részint önállóan, részint mint nagyobb művek epizódját. Drámai alakban dolgozta fel Rutebeuf (megh. 1280.) és a XIV. sz XV. sz.-ban németalföldi szindarabokban (kiadta Fallerslebeni Hoffmann, Hannover 1853-54, fordította Wedde, Hamburg 1888). A reformáció óta eltünik a T.-legenda az irodalomból. V. ö. Sommer E., De Theophili cum diabolo foedere (Berlin 1844).

Forrás: Pallas Nagylexikon