Theophilus
az ördöggel kötött szövetsége által Faust elődje. A legenda
szerint a VI. sz.-ban vicedominus vagy püspökhelyettes volt Adanában,
Kilikiában. Püspöke halála után egyhangulag utódává választották, amit azonban
szerénységből visszautasított. Az új püspök megsértette és előbbi hivatalától
megfosztotta. Ekkor egy bűvésznél keresett segélyt, ki aztán az ördögök
gyülekezetébe vezette, melynek főnöke megtagadtatta vele Krisztust és Máriát és
lelkét irásban kikötötte magának. Püspöke másnap reggel újra viszahelyezte
méltóságaiba, megbánta tettét és negyven napi bőjt és ima által megindította
Máriát, hogy fiánál bűnbocsánatot eszközöljön ki számára s az irást visszavegye
az ördögtől. T. harmadnapra meghalt. Ezt a legendát, melynek szerzőségét valami
teljesen ismeretlen Eutychianusra vezetik vissza, a X. sz.-ban egy ismeretlen
Paulus nevü nápolyi pap nyugatra vitte, ahol csakhamar elterjedt. Már a X.
sz.-ban versekben dolgozta fel Roswitha és hasonlóképen latin versekben
1123. Marbod rennesi püspök, a Freisingi Ottó folytatója (kiadta Meyer Vilmos,
München 1873). Francia, német és hollandi nyelven is feldolgozták, részint
önállóan, részint mint nagyobb művek epizódját. Drámai alakban dolgozta fel
Rutebeuf (megh. 1280.) és a XIV. sz XV. sz.-ban németalföldi szindarabokban
(kiadta Fallerslebeni Hoffmann, Hannover 1853-54, fordította Wedde, Hamburg
1888). A reformáció óta eltünik a T.-legenda az irodalomból. V. ö. Sommer E.,
De Theophili cum diabolo foedere (Berlin 1844).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|