Tholdy

-család (nagyszalontai és feketebátori). Nevét ősi birtokáról, a biharvármegyei Told helységről vette. Biztos adatok szerint I. Ferdinánd korában (1552) egy portán kivül az egész Told az övék volt. Nógrád vármegyében is volt egy, szintén Told nevü helységről elnevezett ilyen nevü már rég kihalt család, mely azonban semmi rokoni viszonyban nem állott a biharvármegyei T.-akkal. E két család az, mely a hires T. Miklóst ősének tartotta. Ilosvai, ugy látszik, a hős T. Miklóst a bihariak közé sorozza. A nagyszalontai T.-család nemzedékeiről a XVI. sz. közepéig nincs adatunk; ekkor négy T.-t találunk Bihar vármegye leggazdagabb birtokosai között külön előnevekkel: szalontai Mihályt, feketebátori Tamást, nagyfalusi Miklóst és kistoldi Miklóst. Az előnevet adó Nagyfalut, Szalontát és Fekete-Bátort egészen, Toldot is Büdi Mihály eg portáján kivül egészen ők birták. E négy T. közül a nagyfalusi T. Miklós birta még Talpas várát is, de Izabella királyné hive lévén, miután Tahi Ferenc elfogta, Zaberdin Mátyás váradi püspök 1554. lefejeztette. Férfiágon csak a szalontai T. Mihály családja maradt meg. E család nagyobb birtokokat kapott Báthory Zsigmondtól, Bethlen Gábortól; Mária Terézia 1755 aug. 26. a család két ivadékát, Zsigmond középszolnokvármegyei főispánt és cs. és kir. kamarást, s Ádámot grófságra emelte. A T.-család utolsó sarja az 1862. kihalt T. Sámuel gr. volt, aki 1858 márc. 31. felsőbb beleegyezéssel nagybátyjának, néhai T. Ádámnak leányától T. Mária grófnőtől született unokáját Petrichevich Horváth János Miklós báró altábornagyot fiául fogadta, ugy hogy az birtokait örökölve s a T.-cimert a Horváth-címerrel egyesítve, Horváth-Tholdy gr. névvel élhessen.

Forrás: Pallas Nagylexikon