Thou

(ejtsd: tú) Jakab Ágoston de, latinosított alakban: Thuanus, francia történetiró és államférfiu, szül. Párisban 1553 okt. 8., megh. 1617 máj. 7. Orléansban és Valenceban tanulta a jogot. Később mint III., majd IV. Henriknek bizalmas embere, jelentékeny politikai szerepet játszott és több diplomáciai feladatot oldott meg. Alkudozott nevezetesen a protestánsok vezéreivel Guienneben; ő vette rá III. Henriket, hogy megkösse (1588) a szövetséget Navarrai Henrikkel; bejárta Német- és Olaszországot, hogy a liga ellen pénzt szerezzen. 1594. a parlament alelnöke s a királyi könyvtár főnöke lett. Nagy része volt a nantesi rendelet (1598) kidolgozásában. IV. Henrik meggyilkoltatása után a kormányzónő, Medici Mária, nem nevezte őt ki a parlament elnökévé, amint ez neki megigérte volt, amiért T. a nyilvános élettől visszavonult s csak történetirással foglalkozott. Fő munkáj a Historia mei temporis (1543-1607). Az első 18 könyvet 1604. adta ki; 1606. megjelent a 2. kiadás, mely a 49. könyvig ért; a 3. kiadás (1614) 80 könyvre oszlik. Az eredeti terv szerint a munka I. Ferenc halálától IV. Henrik haláláig terjedt, de a munkát T. közbejött halála folytán Dupuy és Rigault végezték be. Az első teljes kiadás az eredeti szöveggel 1733. jelent meg Londonban 7 kötetben. A pompás latin nyelven irt munkának ezen kiadását 1734. franciára fordították (Páris, 16 köt.). T. kortörténete, mint oly szemtanu műve, ki részrehajlatlan itéletre törekszik, különösen a franciákra igen nagy becsü. Arra a vádra, hogy az egyház ellensége és a hugenottákkal rokonszenvez, megirta 1616. a Commentarius de vita sua, libri VI. c. védelmi iratot (Orléans 1620, németül megjelent Seybold Selbstbiographien berühmter Männer címü gyüjteményében). Pompás latin költeményeinek gyüjteménye megjelent: Posteritati; poematum opus notis perpetuis illustratum a J. Melanchtone c. alatt (Amsterdam 1678). V. ö. Düntzer, De T.-s Leben, Schriften u. historische Kunst (Darmstadt 1837). - Fia Ferenc Ágoston de, szül. Párisban 1607., lefejeztetett 1642 szept. 12. Méltó volt nagy atyjához. Nagyon fiatalon tagja lett a parlamentnek; továbbá a királyi könyvtár őre, később pedig államtanácsos lett, de mint a Cinq-Mars-féle összeesküvésnek részesét, Richelieu lefejeztette.

Forrás: Pallas Nagylexikon