Thuja
növény
Tourn. (tuja, életfa), a ciprusfafélék (Cupressineae)
fás génusza tornyos növekedéssel, pikkelyes levélzetű ágazatokkal, csupán
végükkel szabadon kihajló rövid, apró, zsindelyszerű levelekkel és más-más ágon
fakadó porzós, illetve termős virágokkal, amelyekből a toboz a következő évben
érik.
A nyugati T. (Th. occidentalis L.) 20 m-re, sőt magasabbra
is növekedő tornyos termetű fa, szétálló vagy kinyújtott gallyakkal, vízszintesen,
sűrűn elágazó, levélnek tetsző ágakkal, apró pikkelyes, hegyes végű levelekkel,
alsó lapjukon olajmiriggyel; az ágakon magános barna tobozbogyóval. Ezt az
észak-amerikai eredetű fát Dodoens a XVI. sz.-ban írja le először. Most azonban
ültetvényeinkben (temetőkben) igen gyakori. Fája finom rostú, hajlékony, puha,
jól hasadó, szép világos-barna színű, rendkívüli tartós, jó megmunkálható.
Nálunk főképen a gyökértuskójából vágott funér nagyon becses műasztalos-anyagot
ad. A keleti apróbb fa, merőlegesen
elágazó gallyakkal, levelének hátán barázdával, kék-hamvú hosszant nyiló
tobozbogyóval. Levélzetének színe szürkés vagy sárgás-zöld, sokkal nyájasabb
színű, kényessége miatt ritkább. Hazája Japán, Kína és Ghilán. A T. ifjúkori
levélzete valóságos tű. Mivel dugással szaporítható, ez az alak állandósodik.
Kivált a T.-ciprusfa (Chamaecyparis Spach) ebbeli formája okozott zavart,
amennyiben ifjúkori termetét külön növénynek nézték (Retinospora Sieb. et
Zucc.). A T. mérges növény, gyakran használják abortusz előidézésére is
gallycsúcsait, melyek régen, mint hivatalos gyógyszer is szerepeltek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|