Thukydides
név
(Thucydides), a görögök első kritikus történetirója és
Athénnek első nevezetes prózairója, szül. Kr. e. 460 és 454 között Attikának
Halimus nevü démoszában. Őse Olores trák király volt, kinek leánya Hegesipyle
Miltiadeshez, a maratoni győzőhöz ment férjhez. T. gondos nevelésben részesült,
melynek mesterei Anaxagoras a bölcselő és Antiphon a szónok voltak, akik az
ifjunak egész világnézetére és gondolatmenetére döntő befolyást gyakoroltak.
432-ban mint sztrategosz és hajórajparancsnok ő vezette a görögöknek
hadműveleteit a trák partok mentén. Minthogy azonban Amfipolisz várának
felszabadításához későn érkezett és annak a spártai Brasidas által történt
bevételét megakadályozni nem tudta, hazaárulás vádja alatt perbe fogták és
halálra itélték. Az igazságtalan itélet alól, mely nem annyira a hadverzének
szólt, mint inkább az arisztokratikus érzelmeiről ismeretes polgárnak, önkéntes
számkivetés által vonta ki magát. Megfordult Sziciliában és Archelaos
makedoniai király udvaránál, aki tudósokat és költőket gyüjtött maga köré. Husz
év mulva T. ellenségei elnémultak, barátai pedig megemlékezvén régi érdemeiről,
kieszközölték, hogy visszahivassék, ami 404-ben meg is történt. Hogy mennyi
időt töltött újból szülővárosában, azt bizonyosan nem tudjuk; bizonyos csupán
annyi, hogy a 396-ik évet már meg nem érte. Némelyek szerint Athénben halt meg
orgyilkos kezektől, mások szerint idegenben a trákok földjén. T. nagy műve,
melyet azonban befejezetlenül hagyott az utókorra s amelyet csak leánya adott
ki: A peloponnezusi háboru története. Az egész háborut azonban ki nem dolgozta,
mert az események egymásutánjában csak 411-ig jutott. A munkának mostani (8
könyvre való) beosztása sem magától T.-től ered, akinek művét a későbbi kiadók
és magyarázók 9, sőt 13 könyvre felosztva is használták. A történetirói módszer
dolgában T. annyiban úttörő, hogy olyan eseményeket ir le, melyeket maga is
átélt, kútfőit és forrásait pedig szigoru kritika alapján válogatja meg. Az
események egymásutánjára nézve megtartja az időbeli rendet, azonkivül minden
egyes évet nyári s téli félre osztván. Felülemelkedve korának babonáin és rideg
pártszellemén, a tiszta igazság kiderítését tűzte ki célul. Minden kiválóbb
esemény okát egy-egy vezérlő alak jelleméből fejti meg és e tekintetben kiváló
eszközei azok a beszédek, melyeket a politikusok és hadvezérekkel mondat el, s
melyek az egész műnek fénypontjait teszik. Bennök T. stílje is sokkal
gondosabb, mely különben határozott nyomait viseli annak a körülménynek, hogy
irója évtizedeken által távol élt hazájától és az attikai irók és költők
nyelvét nem hallotta, hanem legföljebb csak olvasta. Nehézkes mondataiban az
eszme legyűri a gondos nyelv könnyebb fordulatait és már kortársainál is csak a
művében rejlő erkölcsi komolyság, mondhatni fenség révén talált elnézésre. Ám a
későbbi kor felismerte a benne rejlő eszmekincset, a görög történetirás
mintaképét tisztelte T.-ben, Macchiavelli, V. Károly és angol Erzsébetnek pedig
az ő művei voltak kedves olvasmányai.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|