Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Thukydides... ----

Magyar Magyar Német Német
Thukydides... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Thukydides

név

(Thucydides), a görögök első kritikus történetirója és Athénnek első nevezetes prózairója, szül. Kr. e. 460 és 454 között Attikának Halimus nevü démoszában. Őse Olores trák király volt, kinek leánya Hegesipyle Miltiadeshez, a maratoni győzőhöz ment férjhez. T. gondos nevelésben részesült, melynek mesterei Anaxagoras a bölcselő és Antiphon a szónok voltak, akik az ifjunak egész világnézetére és gondolatmenetére döntő befolyást gyakoroltak. 432-ban mint sztrategosz és hajórajparancsnok ő vezette a görögöknek hadműveleteit a trák partok mentén. Minthogy azonban Amfipolisz várának felszabadításához későn érkezett és annak a spártai Brasidas által történt bevételét megakadályozni nem tudta, hazaárulás vádja alatt perbe fogták és halálra itélték. Az igazságtalan itélet alól, mely nem annyira a hadverzének szólt, mint inkább az arisztokratikus érzelmeiről ismeretes polgárnak, önkéntes számkivetés által vonta ki magát. Megfordult Sziciliában és Archelaos makedoniai király udvaránál, aki tudósokat és költőket gyüjtött maga köré. Husz év mulva T. ellenségei elnémultak, barátai pedig megemlékezvén régi érdemeiről, kieszközölték, hogy visszahivassék, ami 404-ben meg is történt. Hogy mennyi időt töltött újból szülővárosában, azt bizonyosan nem tudjuk; bizonyos csupán annyi, hogy a 396-ik évet már meg nem érte. Némelyek szerint Athénben halt meg orgyilkos kezektől, mások szerint idegenben a trákok földjén. T. nagy műve, melyet azonban befejezetlenül hagyott az utókorra s amelyet csak leánya adott ki: A peloponnezusi háboru története. Az egész háborut azonban ki nem dolgozta, mert az események egymásutánjában csak 411-ig jutott. A munkának mostani (8 könyvre való) beosztása sem magától T.-től ered, akinek művét a későbbi kiadók és magyarázók 9, sőt 13 könyvre felosztva is használták. A történetirói módszer dolgában T. annyiban úttörő, hogy olyan eseményeket ir le, melyeket maga is átélt, kútfőit és forrásait pedig szigoru kritika alapján válogatja meg. Az események egymásutánjára nézve megtartja az időbeli rendet, azonkivül minden egyes évet nyári s téli félre osztván. Felülemelkedve korának babonáin és rideg pártszellemén, a tiszta igazság kiderítését tűzte ki célul. Minden kiválóbb esemény okát egy-egy vezérlő alak jelleméből fejti meg és e tekintetben kiváló eszközei azok a beszédek, melyeket a politikusok és hadvezérekkel mondat el, s melyek az egész műnek fénypontjait teszik. Bennök T. stílje is sokkal gondosabb, mely különben határozott nyomait viseli annak a körülménynek, hogy irója évtizedeken által távol élt hazájától és az attikai irók és költők nyelvét nem hallotta, hanem legföljebb csak olvasta. Nehézkes mondataiban az eszme legyűri a gondos nyelv könnyebb fordulatait és már kortársainál is csak a művében rejlő erkölcsi komolyság, mondhatni fenség révén talált elnézésre. Ám a későbbi kor felismerte a benne rejlő eszmekincset, a görög történetirás mintaképét tisztelte T.-ben, Macchiavelli, V. Károly és angol Erzsébetnek pedig az ő művei voltak kedves olvasmányai.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is