Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Thun und Ho... ----

Magyar Magyar Német Német
Thun und Ho... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Thun und Hohenstein

híres család

régi osztrák grófi család, mely Tirolból származik. Tagjai már 1500 körül birtak zászlósúri ranggal, szintugy a német bárói ranggal. Több ágra oszlanak: 1. A csehországi ág, mely három mellékágra oszlik: a) a klösterlei ág, feje T. Oswald gróf, szül. 1849-ben, az urakházának tagja, a maltai lovagrend tiszteletbeli tagja; rokona Guido gróf, szül. 1823-ban, a maltai lovagrend perjele s az urakházának tagja; b) a tetscheni ág, feje Zdenko, szül. 1842., a cseh hitelbank igazgatója; rokona Ferenc Antal, Csehország volt helytartója; c) a choltici ág, feje János, szül. 1857., kamarás és tartalékos tiszt. A második főág Dél-Tirolban székel és a Castel Fondo és Castel Brughier mellékágra oszlik. Amannak feje Zsigmond gróf, szül. 1849., cs. kir. kamarás; emennek Ferenc gróf, szül. 1835., ki nagybátyja Sardagna báró örököse és ennek nevét is átvette.

1. T. Ferenc Antal gróf, osztrák politikus, szül. 1847 szept. 2. 1874 nőül vette Schwarzenberg Anna Mária hercegnőt, Károly herceg leányát. Politikai pályáját 1879. a képviselőházban mint a Csehszky-klub tagja kezdte meg. 1881. mint a hitbizomány örököse, az urakházába került, ahol a feudális-klerikális párt leghatározottabb szószólója lőn. Jóllehet, hogy magát németnek mondotta, mégis ellenfele volt a szabadelvü németeknek és lelkes hive a cseh követeléseknek. 1889-95. mint Csehország kormányzója működött, s ebben az állásban több mérsékletet és részrehajlatlanságot tanusított, mint ahogy azt tőle várták. Része volt az 1890-iki német-cseh kiegyezésben is. Mindazonáltal az ifju-csehek gyülölettel teltek el irányában és utoljára a cseh tartománygyülésen lármás obstrukciót alkalmaztak ellene és T.-t még szólni sem engedték. A Badeni-kormány 1896 jan. 15. állásától felmentette. 1896 febr. 8. kinevezték az aranygyapjas rend vitézévé, u. a. év pedig megkapta az orosz Alexander-Njevszkíj-rend nagykeresztjét.

2. T. Frigyes gróf, osztrák államférfiu, az előbbinek apja, szül. 1810 máj. 8., megh. Tetschenben 1881 szept. 24. A diplomáciai pályát választotta és 1850 máj. óta mint követ Ausztriát képviselt a M. m Frankfurtban restaurált szövetségi gyülésen, melynek egyúttal elnöke volt. 1852-54. Berlinben, 1854-63. Szt.-Péterváron működött mint nagykövet.

3. T. Leo gróf, osztrák államférfiu, az előbbinek öccse, szül. 1811 ápr. 7., megh. Bécsben 1888 dec. 17. Jogot végzett s azután Prágában az udvari kancelláriában, majd pedig Gácsországban működött s mellesleg irodalommal is foglalkozott. (V. ö. Über den gegenwärtigen Stand der böhmischen Litteratur, Prága 1842 és Die Stellung der Slowaken in Ungarn beleuchtet, u. o. 1843.) 1848. egy ideig mint tartományi főnök működött Prágában. 1849 jul. 28. kinevezték osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszterré és ebben az állásban 11 évig, 1860 okt.-ig intézte nemcsak az osztrák tartományok, hanem hazánk közoktatását is. Mint az abszolutisztikus és centralisztikus eszmék buzgó előharcosa, a közoktatás terén is szolgálta a politikai egység eszményét és lehető egyöntetüséget iparkodott e téren létesíteni. Újjá szervezte az összes közoktatást és azonfelül a bécsi tudmányos akadémiát is. Hogy kitünő szakférfiukat hivott meg az egyetemekre és hogy az általa a középiskolák számára kidolgozott szabályzat (Organisations-Entwurf) sok pontban helyes pedagogiai célok után indul, azt az elfogulatlan kritika már régebben elismerte; de amennyiben ez a szabályzat a Bach-kormány szellemében a germanizálás jeligéjét irta zászlajára, másrészt pedig a papságnak befolyását az iskolákban megszilárdította, természetes, hogy ezt a szabályzatot nemcsak a magyarok, hanem a politikai egység és a germanizálás nyügétől irtózó nemzetiségek, nemkülönben a szabadelvü pártok ellenszenvvel fogadták és tehetségük szerint magukat annak hatálya alól kivonták. Még több gáncsra szolgáltatott okot a pápai kuriával (1855) kötött konkordátum, mely különösen Ausztria szellemi életének terén éreztette káros hatását. Az októberi diploma megjelenésekor T. gróf tárcájától megvált, de a politikai arénát azért el nem hagyta. 1861-ben kinevezték az urakháza élethossziglani tagjává s ugyancsak 1861 óta szerepelt a cseh tartománygyülésen is. Minál jobban megöregedett, annál elszántabban ragaszkodott a feudális-klerikális ellenzék zászlajához. Politika tekintetben Clam-Martinitz oldalán a cseh federalizmusért lelkesedett, egyházpolitikai kérdésekben pedig a klerikálisokkal szavazott. A Magyarországgal való kiegyezést és a dualizmust erélyesen ellenezte, a liberális iskolai törvények (1868) és a konkordátum megszüntetése ellen (1870) pedig ifjukori tűzzel küzdött. V. ö. Frankfurter S., Graf L. T. (Bécs 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is