Tiflisz

1. transzkaukáziai orosz kormányzóság Terek tartomány, Daghesztán, Jelizavetpol, Erivan, Karsz és Kutaisz közt, 44,697 km² területtel, (1892) 986,127 lak. É-i és ÉNy-i részét a Nagy-Kaukázus, Ny-i és DNy-i részét pedig az Anti-Kaukázus ágai takarják; mig D-i része dombos. É-i kis részét kivéve, ahol a Terek és Szulak forrásvidékei vannak, az egész kormányzóság a Kur vizkörnyékéhez tartozik. A Kur mellékvizei közül a nagyobbak: a Liahva, Aragva, Alget, Alazan és Jora. Hegyi tavai (Tabiszc-Kuri, Toporovan stb.) kicsinyek. Az éghajlat a magassághoz mérten nagyon különböző, de általában kontinentális. T. városában az évi középhőmérséklet 12,6°, a juliusi 24,3° és januáriusi 0,5°. Az évi csapadékmennyiség aránylag csekély. Egyedül a réz-, vasérc- és naftabányákat művelik. Az ásványvizforrások számosak; különösen a Kur völgyében (Abbasz-Tuman, Zagver, Bordsom) T. és Ahalcik városokban. A nagyon kevert lakosság (400,000 georgiai, 197,000 örmény, 80,000 tatár, 72,000 osszet, 45,000 orosz, 20,000 görög, 7000 zsidó, 4000 német, a többi persa, török, kurd stb.) fő foglalkozása a földmívelés és állattenyésztés, a gyümölcs-, dohánytermelés és szőllőművelés. A szőllők 51,400 ha.-nyi területet foglalnak el és évenként 8-10 millió rubel értékü bort adnak; legjobb borok teremnek az egykori Kaheciában és a gorii lapály némely helyein. Az ipartelepek száma mintegy 500, évi 5 millió rubel értékü árutermeléssel; jelentékenyebb iparágak: vas- és rézkohók, bőr-, szappan-, szesz-, sör- és téglagyártás meg durvaposztó-szövés. A kormányzóság járásai: T., Ahalcik, Ahalkalaki, Borcsalo, Duset, Gori, Szignah, Telav, Tioneti; ezekhez járul Szakatalj kerület; csakis Borcsalo nem kapta nevét székhelyéről, ami Katharinenfeld.

2. T., az ugyanily nevü kormányzóság és járás, továbbá érsekség székhelye a Kur mindkét partján, 453 m.-nyi magasban, vasút mellett, (1892) 146,792 lak., akik főképen örmények, oroszok, georgiaiak, tatárok, svájci németek stb. A kopár hegyekkel körülfogott völgyben épült város fő része a Kur jobb partján terül el; ugyanitt vannak Vera, Mta-Cminda, Garet-Uban, Szololaki, Harpug és Ortocsali külvárosok, mig a balparton Tifliszkaja, Novija-Kuki, Sztarija-Kuki, Csoguretj és Avlabar külvárosok, továbbá a városi adminisztráció alá tartozó félreeső községek: Molokanszkaja, Novo-Troickoje és Navtlug terülnek el. A város magva e fő résznek DK-i szélén van; ez a régi ázsiai város szűk; kanyargós és piszkos utcákkal, alacsony, mindenféle szinekre festett házakkal és élénk forgalommal; ettől Ény-ra van a nagy négyszögü örmény bazáron túl az új, egészen európai metropolis jellegét viselő város. Az épületek közül a jelentékenyebbek: az ortodox Zion-székesegyház, amelyet állítólag 455. Vahtang György király alapított; a Szt.-Dávid-templom, amelynek tőszomszédságában van Gribojedov orosz költő sírja; az örmény székesegyház 1480-ból; a kormányzói palota, a városház, az új szinház és a muzeum. A kéntartalmu források a régi ázsiai városrész területén fakadnak. T. az alapítását e meleg forrásoknak köszönheti. 455. Vahtang György, Georgia királya, székhelyévé tette. Ezen idő után persák, görögök és a Kaukázus hegyi lakói küzdöttek birtokáért és nem egy ízben csaknem teljesen elpusztították. Ezen versenygésnek 1779. az oroszok vetettek véget, midőn is a várost megszállották; azóta folytonosan emelkedik.

Forrás: Pallas Nagylexikon