Tihanyi apátság

a Balaton tihanyi félszigetén I. András királynak bőkezüségéből 1055-ben Szűz Mária és szt. Ányos püspök tiszteletére keletkezett s a Benedek-rendiekre volt bizva. A kolostor birtokait IV. Kelemen pápának 1266-iki s Lodomér esztergomi érsek által 1298. újra kihirdetett oklevele részletesen elsorolta. A királyok a T.-ot sok kedvezésben részesítették; 1393. azonban javait már annyira elidegenítették, hogy alig tarthattak el a megmaradt részből néhány szerzetest. A mohácsi veszedelem után a szerzetesek elszéledtek s javaikat a tihanyi vár kapta, sőt 1684. magát a monostort is várrá alakították át. 1701. Regondy Rajmund altenburgi (ausztriai) apáta rendnek újból visszaszerezte a T.-ot, kitől Göncz Celesztin főapát vette meg. Ekkor már az uradalom csak Tihany mezővárosból és 15 kisebb birtokból állott. A mostani templom, melyben I. András sírja is látható, 1730-92. épült. Az apátságot időközben, 1787-ben II. József megszüntette, de I. Ferenc 1802. újból helyreállította. V. ö. Szamota, A T. 1055-iki alapító-levele (Budapest 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon