Tilly

Tserklaes János gróf, a harmincéves háboru egyik hires hadvezére, szül. T. várában (Brabant) 1559., megh. sebeiben Ingolstadtban 1632 ápr. 20-án. Jezsuita kolostorban nevelték, azután spanyol hadi szolgálatba lépett s Parmai (Farnese) Sándor herceg szolgálatában nyerte katonai kiképeztetését; később lotaiai, 1598. pedig császári szolgálatba lépett s 1600. mint alezredes Magyarországban harcolt a felkelők s a törökök ellen. A következő évben egy wallon ezred parancsnokává, majd császári tüzértábornokká neveztetett ki. 1610. I. Miksa bajor választó-fejedelem a bajor hadügy újjászervezésével bizta őt meg. A 30 éves háboru kitörésekor a katolikus liga tábornagyává neveztetvén ki, a csehek ellen vonult, akiket 1620 nov. 8. a Fehérhegyen döntő ütközetben megvert; azután 1621. Mansfeld Ernő gróf ellen fordítá fegyverét, kit a Felső-Pfalzba szorított vissza; majd betört a rajnamelléki Pfalzba, azonban 1622 ápr. 27. Wisloch mellett Mansfeld és a baden-durlachi grófok által érzékeny vereséget szenvedett. Ezt a csorbát azonban már máj. 6. a Neckar melletti Wimpfen közelében kiköszörülte, majd Keresztély braunschweigi herceget győzte le Höchst mellett, minek következtében Heidelberga és Mannheim megnyitották kapuikat a győzőnek. Miután 1623 aug. 6. Stadtlohn mellett a braunschweigi herceget még egy döntő ütközetben megverte, II. Ferdinánd császár T.-t grófi rangra emelte. 1626 aug. 27-én Lutter am Barenberg közelében megverte IV. Keresztély dán királyt 1629 máj. 12. a lübecki béke aláirására kényszeríté. 1630. Wallenstein helyett az összes ligai és császári hadak generalisszimusává neveztetvén ki, megkezdé a visszatérési rendet (Restitutions-Edikt) erőszakos keresztülvitelét északi Németországban s ezzel kapcsolatosan ostrom alá fogta a protestánsok utolsó várát, az erős Magdeburgot, melyet 1631 máj. 20. sikerült hatalmába kerítenie, mely alkalommal T. féktelen zsoldos hada a virágzó várost egészen elpusztította és kirabolta. Az egyesült német, protestáns és svéd hadak Gusztáv Adolf vezérlete alatt Breitenfeld mellett 1631 szeptember 17-én döntő győzelmet arattak a császáriak felett; maga T. is megsebesült, serege pedig feloszlott. A hercmezőről T. Halberstadtba sietett s miután serege romjait némiképen újjászervezte, a fenyegetett Bajorország megvédésére dél felé sietett, miközben azonban a svédek folyton követték. A Lech folyón való átkelésnél Rain közelében 1632 ápr. 5. újabb csata fejlődött, melyben T. ismét vereséget szenvedett, azonfelül jobb combját egy ágyugolyó szétroncsolván, halálosan megsebesült. Két hét mulva Ingolstadtban meghalt. Klopp, Villermont, Heising és Wittich műveiből leginkább megismerhetni ezen rendkivüli férfiu jellemének árny- és fényoldalait. Klopp terjedelmes, de részrehajló tollal irt monográfiája (T. im 30-jährigen Krieg) a 2. kiadásban új címet kapott: A 30 éves háboru története (2 köt.). 1843. Münchenben szobrot emeltek neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon