Timaios

(Timaeus), 1. ókori történetiró, szül. Tauromenionban (Taormina), hol atyja Andromachos a városnak nemcsak alapítója, hanem első uralkodója is volt, körülbelül Kr. e. 352. és tanulmányaiban a miletoszi Philiskos vezetését követte. Midőn Agathokles T. családját elűzte, az utóbbival együtt T. is Athénbe ment, ahol kerek 50 esztendőt élt nagy visszavonultságban és kizárólag történelmi tanulmányainak. Azután már nagyon hajlott korban visszatért Sziciliába, ahol közel száz éves korában halt meg Kr. e. 256. Nagy hirét annak a művének köszönhette, mely Szicilia történetét tárgyalta a legrégibb kortól egészen Kr. e. 264-ig, de nem szorítkozott Sziciliára, hanem az ottani eseményekkel párhuzamosan szóba hozta Itália és Karthago történetét, sőt Görögországra is kitért. Töredékeit kiadta Müller a Fragmenta historicorum Graecorum I. kötetében; tanulmányokat irtak róla: Arnoldt, De historiis Timaei opinionum ab editore Parisino conceptarum refutatio (Gumbinnen 1841); Beloch, Die Oekonomie der Gesch. des T. (a lipcsei Jahrbücher für Philologie 1881-iki évfolyamában), de különösen Clasen, Historisch-kritische Untersuchungen über T. von Tauromenion (Kiel 1883).

2. T., pythagoreus filozofus Lokriból, kinek nevét Plato ily nevü párbeszédében örökítette meg. Kr. e. 400 körül élt és szülővárosa legfőbb tisztségeit viselte. A neki tulajdonított, de nem tőle való művet A világlélekről több ízben kiadták (Bekker, Hermann Platon műveivel, Gelder önállóan 1836.)

Forrás: Pallas Nagylexikon