Tinnhal

(Thynnus), a tüskeparás halak rendjének Scomberidae családjába tartozó nem. Fajai nagy testüek, megnyultak, zsindelyformák, farkuk felé erősen vékonyodnak. Hátúszóik egymáshoz közeledtek; van 6-9 álúszójuk; hátul hát- és alfelúszójuk. Mellük nagy pikkelyekből álló páncéllal födött. A közönséges T. (T. vulgaris Cuv.)  2-3 m. hosszura, 3-12 mázsa nehézre nő. Háta feketés-kék, mellpáncélján fehéres-kék; oldalain és hasán szürke, fehér foltokkal és szalagokkal tarkázott; hát- és alfelúszói hússzinüek; álúszói kénsárgák, feketén szegettek. A Földközi-tengert lakja, északra felhúzódik Angliáig, megvan a Fekete-tengerben is. A nagyobb mélységekben tartózkodik, az ívás idején a partokhoz közeledik s itt határozott irányban ezrével vándorol. Áprilisban jelenik meg és juniusban ívik; fiataljai már októberig 1 kg. nehézre nőnek. Halakat és csigakagylókat eszik, a delfinek és cápák veszedelmes ellenségei. A régi korban nagyban halászták, főleg a Gibraltar és Helleszpont szorosokban; jelenben főleg az olasz partokon űzik nagyban halászatát. Vonulóútjaikon nagy hálókkal zárják körül s igy ezreket fognak egy csapásra. Húsa igen különböző s ennek alapján osztályozzák. Májából zsírt, bőréből és csontjaiból olajat főznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon