Tintoretto

tulajdonképen Robusti Jacopo, olasz festő, szül. Velencében 1519., megh. u. o. 1594 máj. 31. Eleinte rövid ideig Tizian tanítványa volt, de heves művészi természete csakhamar más utakra ragadta. Hatalmas, mozgalmas, drámai festészet volt a célja és azért főleg Michelangelo műveit tanulmányozta; alapos anatomiai tudásra tett szert, ugy hogy alakjai elrendezésében lehetetlenséget nem ismert. Eredeti, velencei modorához a római iskola hatása járult hozzá, a nélkül azonban, hogy kellemetlen, eklektikus modorosságba esett volna. Képmásai emlékeztetnek leginkább Tizian műveire: komoly, természetes fölfogásuk, hatalmas, mély szinezésük, jellemző erejük nem marad el azoké mögött. Főleg a firenzei Pitti- és Uffizi-képtárakban, a velencei akadémiai képtárban és a doge-palotában, a berlini, bécsi és drezdai képtárakban láthatók, de a budapesti országos képtárban is vagy egy kitünő, jellemző arcképe (116. sz.). Tizianra emlékeztetnek még a bűnbeesést és Ábel halálát ábrázoló képei (velencei akadémia). Ezeket követik: az arany borju imádását és az utolsó itéletet ábrázoló, megkapó hatásu, óriási képei (Velence, Sta Maria dell"Orto); Szt. Márkus megszabadít egy kínzott rabszolgát (u. o., akadémia). 1560-tól fogva főleg a velencei Scuola di San Rocco épülete és temploma számára dolgozott. 56 óriási, a bibliai történetből és a szentek legendáiból vett képe közül leghiresebb a Krisztus keresztre feszítését ábrázoló. Függőképei Európa majdnem minden nagyobb gyüjteményében láthatók. A kánai lakodalmat ábrázoló pompás képe a velencei Sta Maria della Salute templomban van, egyéb képei főleg a velencei képtárakban, a párisi, madridi, drezdai és bécsi muzeumokban. Jól van képviselve a budapesti országos képtárban Krisztust és a házasságtörő nőt ábrázoló nagy képével (104. sz.). - Fia, Robusti Domenico (1562-1637) is több falképet festett a velencei doge-palota nagy termében; leánya, Marietta pedig (1560-90) szintén ügyes festőnő volt. V. ö. Janitschek, a Dohme-féle Kunst és Künstlerben.

Forrás: Pallas Nagylexikon