Tipus

eredetileg a. m. veret, nyomat, bélyeg; innét előkép, minta, példány; továbbá az az alapterv, amely szerint bizonyos nagyobb állat- vagy növénycsoportok kifejlődnek, e szerint T. a. m. állatkör vagy növénykör, a legfelsőbb és legelső csoport, amelyre az állat- vagy növényvilág szakad. Az állatoknak 7, a növényeknek 4 T.-a van. T.-nak vagy tőalaknak nevezik a változékonyabb fajoknak azt az alakját is, amely az alaptervnek, illetőleg a növényfaj eredeti leirásának legjobban megfelel. L. Növényrendszer. - A költői jellemzésben a T. elletéte az egyénnek. Egyik költő inkább T.-okat, másik egyéneket ád. Elevenebb az egyéni alakítás, de eszmeileg tartalmasabb a T.; legkonkrétebb az egyéni és tipikus vonásokból szervesen alkotott jellem. A komikum inkább keresi a T.-okat. Az állatmesékben T.-ok szerepelnek. - Tipikus valamely faj. v. nem jellemző vonásait élénken feltüntető alak. - Tipologia (typica theologia), a régebbi teologiában az a tudomány, mely az ó-testamentomban előfordult egyéneket, eseményeket, intézményeket és mondásokat ugy igyekezett feltüntetni, mint amelyek egyszersmind bizonyos új-testamentomi személyek, események s intézmények jelzői, előképe is voltak. Leghirnevesebb művelője volt a tipikának a XVII. sz. utóbbi felében élt hollandi református teologus Cocceus (l. o.), a jelen században Kurtz Henrik dorpati tanár (l. o.); a tipologia egyúttal a keresztény műrégészet tudományának egyik ága, mely a festészet és szobrászat ábrázolta tipusok fölismerésére tanít.

Forrás: Pallas Nagylexikon