Tipus
elnevezés
eredetileg a. m. veret, nyomat, bélyeg; innét
előkép, minta, példány; továbbá az az alapterv, amely szerint bizonyos nagyobb
állat- vagy növénycsoportok kifejlődnek, e szerint T. a. m. állatkör vagy
növénykör, a legfelsőbb és legelső csoport, amelyre az állat- vagy növényvilág
szakad. Az állatoknak 7, a növényeknek 4 T.-a van. T.-nak vagy tőalaknak
nevezik a változékonyabb fajoknak azt az alakját is, amely az alaptervnek,
illetőleg a növényfaj eredeti leirásának legjobban megfelel. L. Növényrendszer.
- A költői jellemzésben a T. elletéte az egyénnek. Egyik költő inkább T.-okat,
másik egyéneket ád. Elevenebb az egyéni alakítás, de eszmeileg tartalmasabb a
T.; legkonkrétebb az egyéni és tipikus vonásokból szervesen alkotott jellem. A
komikum inkább keresi a T.-okat. Az állatmesékben T.-ok szerepelnek. - Tipikus
valamely faj. v. nem jellemző vonásait élénken feltüntető alak. - Tipologia
(typica theologia), a régebbi teologiában az a tudomány, mely az
ó-testamentomban előfordult egyéneket, eseményeket, intézményeket és mondásokat
ugy igyekezett feltüntetni, mint amelyek egyszersmind bizonyos új-testamentomi
személyek, események s intézmények jelzői, előképe is voltak. Leghirnevesebb
művelője volt a tipikának a XVII. sz. utóbbi felében élt hollandi református
teologus Cocceus (l. o.), a jelen században Kurtz Henrik dorpati tanár (l. o.);
a tipologia egyúttal a keresztény műrégészet tudományának egyik ága, mely a
festészet és szobrászat ábrázolta tipusok fölismerésére tanít.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|