Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Tisza szabá... ----

Magyar Magyar Német Német
Tisza szabá... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Tisza szabályozása

A tiszai mérnökök által végzett felmérés szerint 1833-ra 853 olyan település vált veszélyeztetetté, amelyek túlnyomó része korábban árvízmentes magaslaton épült. Magyarország mai területének több mint 13 százalékát borította állandóan vagy időszakosan a Tisza és mellékfolyóinak vize. az 1938-as pesti árvíz hatására született meg az 1840. évi törvény a "Duna és egyéb folyók szabályozásáról". A felmérések után 1846 márciusában mutatta be a helytartótanácsnak Vásárhelyi Pál, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnöke "A Tisza folyó általános szabályozása" című tervezetét. A koncepció szerint a feladat kettős: az árvizek megfékezése, valamint a hajózás könnyítése. Mindezt a víz minél gyorsabb elvezetésével a Kárpát-medencéből, a folyó esésének növelésével, a kanyarok átvágásával és töltések építésével kívánta elérni.

A kivitelezést azonban már nem érhette meg Vásárhelyi, a munkák megkezdése előtt szívroham érte. A vállalkozás óriási nagyságrendje miatt a kormányzat, de maga Vásárhelyi is kérelmezte külföldi szakértők véleményét. Pietro Paleocapa velencei vízügyi mérnököt Vásárhelyi halála után hívták Magyarországra. 1846 nyarán egy időben hét helyen kezdődtek meg az átvágások és töltésépítések Vásárhelyi elképzelései alapján, Széchenyi István hathatós közreműködésével. A munka azonban a forradalom, és a szabadságarc ideje alatt megtorpant, és az építkezéseket ezután is számos nehézség akadályozta. Már 1853-ban és 1855-ben is rekordméretű árhullám támadta meg a gátakat, 1863-ban az évszázad legnagyobb aszálya, majd 1876-ban újabb óriási árvíz nehezítette meg az életet az Alföldön.

1885-ben a vízjogi törvény létrehozásával új fejezet kezdődött. Az Országos Vízépítészet és Talajjavító Hivatal vezetőjévé Kvassay Jenőt nevezték ki, aki a rendezésre kétlépcsős programot dolgozott ki. A felülvizsgálatra annál is inkább szükség is volt, mivel addigra már számos, előre nem sejtett probléma is felmerült. A töltéseket például helyenként, spórolva a földmunkákkal, elégtelenül építették, illetve birtokhatárok miatt, a minél nagyobb termőterület elérése érdekében módosították az eredeti védvonalakat, szűkebbre méretezték a töltésközöket. A kanyarulatok átvágásai sem az elképzelések szerint sikerültek. Az alapelv ugyanis az volt, hogy a vezérárkok megásása után a folyó magának vájja ki a medret, ám például a Tokaj és Csongrád közti szakaszon az első öt évben az átvágásoknak csak 15 százaléka fejlődött anyamederré. Kvassay terve szerint az első 12 évben a már korábban megkezdett munkákat fejezték be. Így 1905-re a Tisza árvízi szabályozása lényegében véget ért.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is