Az ágost. hitv. ev. T., mely ma a Krivántól a máramarosi
hegyekig s onnan a Bucsecsig s a Tátrától a Mátráig terjed, csak lassacskán
alakult meg. Sáros, Zemplén, Szepes, Gömör, Heves, Borsod s a többi vármegyék a
reformáció megerősödése után contuberniumokban, fraternitásokban egyesültek s
az egyházak az esperesk, szeniorok igazgatása alatt állottak, kik egymástól
függetlenül működtek. Majd mikor az 1608-iki I-ső törvénycikk alapján a
protetánsok országszerte szervezkedtek, a Thurzó Kristóf elnöklete alatt
tartott szepesávraljai zsinaton 1614. az V szab. kir. város számára Zabler
Péter lőcsei lelkész, Szepes és Sáros vármegye számára pedig Holtzmann
(Xylander) István szepesváraljai pap választatott meg szuperintendenssé.
Holtzmann István 1619 ápr. 19. bekövetkezett halála után e két vármegyének
többé külön szuperintendense nem volt, hanem a csatlakozott Késmárkkal VI szabad
királyi városivá lett V szab. kir. városi szuperintendensek felügyeltek e két
vármegyére is. Ilyen szuperintendensek voltak: a már fentebb említett Zabler
Péter 1645-ig, Wagner Márton 1666-ig, Liefmann Mihály 1674-ig, amikor is a
tizéves nagy üldözés idejében (1673-83) száműzetett, illetve kiköltözésre
kényszeríttetett. Helyébe ugyan megválasztatott Heutsch Fülöp 1683. s majd
ennek halála után Zabler Jakab 1686., aki, a kegyetlen üldözés a hazában tovább
folyván, egy időben egyetlen evang. szuperintendens volt Magyarországon és maga
is kénytelen volt lelkészi állomását elhagyni s mint bujdosó, csak titkon,
erdőkben, folyamok mellett szentelt papi pályára egyéneket, még a dunántúli
egyházak számára is. Zabler Jakab megh. 1709. Ekkor már a dicső II. Rákóczi Ferec
fejedelem akaratából jobb idők jártak a magyar protetánsokra. A kedvező
alkalmat és időt megragadván, Gömör, Kishont, Torna, Borsod, Heves és
Külső-Szolnok vármegyék is választottak maguknak szuperintendenseket,
nevezetesen: Bodó Andrást 1704-1708, Sárossy Jánost 1708-1709, Antóni Sámuelt
1709-38.; mivel pedig a VI szabad királyi város is utódot választott Zabler
Jakabnak: Schwarz Jánost 1709-28-ig, majd Pfanschmidt Keresztélyt 1728-41-ig,
újra két szuperintendense lett a mai ev. T.-nek. Azonban III. Károly király
1734 okt. 20-iki rezoluciója csak négy szuperintendenst engedvén a négy ev.
kerületnek, a T. egyik szuperintendensének Pfanschmidtnek, mert az elhunyt
Antóni Sámuelnek helyébe a vermegyék Ambrózy Györgyöt választották, csak a
szuperintendensi tiszteletnév maradt meg. Majd létrejött az u. n. dobsinai
coalitio 1743 jan. 11., melyben a VI szabad királyi városi szuperintendencia a
vármegyeivel egyesült, s melyben kimondatott, hogy majd a VI szab kir. városi
és szepesi német, majd a vármegyei és városi magyar és tót lelkészek közül
lészen a püspök választandó. Ez a coalitio (szerződés) 1863-ig volt érvényben.
Ekkor kimondatott, hogy ezentúl püspökválasztáskor a bizalomnak szabad tér
engedtetik. 1886. az erdélyi magyar (a brassói) ev. esperesség csatlakozott a
T.-i esperességekhez kilencedikül (1. Sáros-Zemplén, 2. szepesi XIII város, 3.
szepesi VII bányaváros, 4. Tátraalja, 4. VI szab. kir. város, 6. Gömör, 7.
Kishont, 8. Hegyalja [Borsod stb. vármegyék], 9. Brassó). 1894. az 1891-94-iki
zsinat határozatából az ev. T.-hez csatoltatott át 10. Árva és 11. Liptó a
dunáninneni egyházkerületből, mire az 1897-iki ev. T.-i gyülés a VI szabad
királyi városi és a hét szepesi városi esperességeknek a szomszéd
esperességekbe való beosztását, Liptó és Árva egyesítését és a hegyaljaiból egy
új tiszavidéki esperességnek megalkotását mondván ki, ma az ev. T. tényleg a
következő esperességekből (egyházmegyékből) áll, u. m.: a sáros-zempléni,
szepesi XIII városi, tátraaljai, gömöri, kishonti, hegyaljai, tiszavidéki, brassói
és az árva-liptóiból. A T.-ben van egy kollégium (az eperjesi, teologiával,
jogakadémiával, tanítóképzővel és főgimnáziummal), egy liceum: a késmárki, négy
főgimnázium: Iglón, Rozsnyón, Nyiregyházán és Rimaszombaton (utóbbi egyesült
protestáns), egy kerületi felső leányiskola és egy kerüeti árvaház, mindkettő
Rozsnyón, nyugdíjintézet, gyámintézet stb. s négy közkönyvtár: 1. a
cserencsényi, 2. a rimaszombati, 3. a rozsnyói és 4. a csetneki.
Forrás: Pallas Nagylexikon